2022. augusztus 7., vasárnap

ujjongva

Ujjonganak majd az erdő fái az Úr előtt, amikor eljön, hogy ítélkezzék a földön. 1Krón 16,33


Örömmel ünnepli Izráel, hogy a Szent Sátorba visszakerülhetett Isten frigyládája, A filiszteusok egy győztes csata után vitték el Asdódba, majd az ott történtek után Gátba, Ekronba, ahonnan a filiszteusok vallási vezetőinek tanácsára ajándékokkal együtt küldték vissza Izraelnek. Így az őket sújtó csapások is megszűntek (1Sám 5-6). Az izraeliták örömmel és áldozattal fogadták a frigyládát. Bétsemesben áldozatot is mutattak be Istennek, de a ládába tekintők avatatlanul látták annak tartalmát és büntetésből meghaltak (Isten titkai veszélyesek lehetnek). A ládát Kirjat-Jeárimba vitték, ahonnan Dávid vitette Jeruzsálembe. Itt Uzzát érte halál a láda érintése miatt, mire Dávid Obed - Edom házában hagyta azt. (1Krón 13)

Ekkorra Dávid a teljes Izrael királya lett, és a frigyládát, az általa felvont sátorba helyezték. Ennek az ünnepnek a hálaénekéből való a címben foglalt gondolat. Mert Isten az, akinek kezében „szilárdan áll a világ, nem inog.” (30b), ezért szólítja fel az ünnepre, hálára és segítségért való esdeklésre a teremtettséget. A múlt szövetsége kötelezi népét a hálára, Isten óvó, szabadító szeretete kísérte választottait. De ott a kérés a szabadításért is: „Segíts meg minket szabadító Istenünk, ments meg … hogy hálát adhassunk szent nevednek,” (35).

Amikor telve a szívünk örömmel és hálával, szeretnénk, ha mindenki és minden átélné ugyanezt, hiszen van alapja örömünknek! Kikívánkozik belőlünk Isten tapasztalt szeretete, amely segítségünkre van. Komoran komoly hívők nem vonzó személyiségek, Dávid a túlcsorduló öröm példája. Hiszen Isten közöttünk lakik, számíthatunk Rá, hall bennünket, látjuk, amit tesz, örökkévaló Istenünk. Aki szóba állt velünk, sőt Fiában, az Úr Jézus Krisztusban emberré lett és föláldozta magát, vérével tisztított meg, eltörölte bűneinket, mert Ő bocsáthatja meg a vétkeket egyedül (Mk 2,5-8). „Hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért!” (2Kor 9,15) „Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régi elmúlt, és íme: új jött létre. Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett önmagával Krisztus által…Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel! Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.” (2Kor 5,17-21) 

Az ártatlan, tiszta, szent Bárány „bűnné lett értünk”! Lehet ennél szabadítóbb üzenet a bűneitől lelkiismeretében gyötört embernek? Ő vette magára, amit mi követtünk el. Krisztus feltámadt a halottak közül, Isten elfogadta áldozatát, megigazított, igazzá nyilvánított. Legyen áldott az ő neve, ennek örülhetünk teljes szívvel, derűs arcunk mondja el az örömhírt, és ajkunk se maradjon néma.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése