Nehéz kenyér szülőnek lenni. Igen, a gyermek áldás és sokak álma a család, az hogy szülőkké váljanak. Azonban a gyermeknevelés sok lemondással jár. Hosszútávú tervezést, felelősségvállalást jelent. Sokszor nem is saját magukért, hanem gyermekük tetteiért, szavaiért kell tartaniuk a hátukat. De kitartanak mellettük a végtelenségig.
A lurkók pedig olyan hálásak tudnak lenni, főleg amíg kisebbek. Később már nem annyira vagy legalább is nem mindig mutatják. Ne is ezért legyen valaki gondviselője valakinek.
A szülőségben az a legnehezebb, hogy el kell engedni a felnőtté való kamaszt. Most már nekik kell saját döntéseket hozniuk és vállalniuk a következményeket. Persze nehéz látni a szenvedésüket, de nem tudunk mindent helyettük csinálni.
A szülők nem tökéletesek, gyakran hibáznak. A rossz példamutatásnak akár egész komoly következménye is lehet: a serdülő korban lévők eltávolodnak apjuktól és anyjuktól vagy azok az értékeitől. De ők ilyenkor is megtesznek értük mindent.
Jób áldozott a fiaiért, miután azok befejezték a mulatozós napokat, gondolta, ha esetleg vétkeztek volna Isten ellen. Minden jel szerint szerette őket, aggódott miattuk. Valószínűleg erről nem is tudtak a fiatalok, hogy mit tesz értük az apjuk.
Sok szülőt fel lehetne sorolni, akik az elvárhatón felül is szerették gyermeküket, akkor is, amikor azok nem kértek abból vagy egyszerűen nem voltak jó viszonyban.
Vajon mindenki tisztában van azzal, hogy mit is tett értünk édesanyjuk és édesapjuk. Valószínűleg nem.
Ezért is szép szimbólum Isten-ember viszonyára a szülő-gyerek viszony.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése