Gyakran előfordul, hogy mondunk vagy csinálunk valamit, tesszük a dolgunkat. Általában időnk nagy részében ez megy. Van azonban amikor nem ilyen egyszerű, nem a magunk dolgát tesszük, hanem másét. Megbízást teljesítünk, még inkább képviselünk valamit/valakit. Ez merőben más helyzet.
Képviselhetünk nagyon sok mindent. Például a családunkat egy más családdal szemben vagy mellett, munkahelyünket egy tárgyaláson, kollégáinkat egy értekezleten, boltban a többi vásárlót, forgalomban a hasonló közlekedőket, nemzetünket külföldön, vallásunkat más vallásúak között, sorstársainkat egy tüntetésen… Igen hosszú sor lenne az alaposabb felsorolás, és bizonnyal nem teljes. A közös, hogy aki ránk néz ilyenkor nem minket lát, hanem amit – akarva vagy akaratlan – képviselünk.
Annyiban talán egyszerűbb, hogy tudjuk mi a képviselendő álláspont, vélemény, hozzáállás, nem annyira dilemmázunk, hisz adott szerepben vagyunk, amihez általában adott viselkedési forma is járul. És a felelősségük is ennyi, nem a saját okosságunk meg erőnk számít, hisz csak megjelenítünk, annyira vagyunk erősek és okosak, amennyire az számít, akit képviselünk.
Viszont ez nagy felelősség is, a nálunk nagyobbnak megfelelni és hitelesen felmutatni, érvényesíteni érdekeit. A helyzet mégiscsak rajtunk áll, határozottabbnak kell lennünk, mint magunktól lennénk. Nem nekünk kell érvényesülnünk, hanem a nálunk nagyobb érdekeit, szempontjait, véleményét érvényesíteni. Megfelelni az aktuálisan képviseltnek olykor jelentéktelennek tűnő, máskor akár nyomasztó feladat lehet.
Egyszerre van hát a helyzetben a felelősség és a megkönnyebbült elengedés – merthogy rajtunk múlik, de mégsem a személyünk számít. Egyszerűen tesszük a feladatunkat, ahogy tudjuk és ahogy lehet. Ez így elég kell legyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése