Klasszikusan az anyagiakról van szó, a hely meghatározza a tudatot. Ahol a kincsed, ott a tudatod, arra koncentrálsz – ha e világon akkor ide, ha a mennyben, akkor oda.
Talán nem teljesen elrugaszkodott ötlet azt mondani, hogy másként is szembesít itt Jézus az értékrendünkkel, nem egyszerűen az anyagiak ellen szól. Az is benne van, hogy amit kincsnek tekintünk, azt halmozzuk, keressük, arra figyelünk. Ahogy a gyöngykereskedő a gyöngyökre figyel, az van a szívében és az értékeset értékeli is. Így ha az anyagiakat tekintjük értéknek, azt próbáljuk felhalmozni. Ha viszont a kapcsolatokat, akkor ismeretségeket halmozunk. Aki sikert keres az elismeréseket akar begyűjteni, az élménykereső élményeket.
Számos kincsünk lehet, számos érték felé fordulhatunk, amelyek meghatározzák céljainkat. Melyek valódi értékek, méltán fontosak és tárgyai törekvéseinknek. De érdemes megvizsgálni ezeket, hogy mennyire lényegesek valójában. Tényleg ennyire előrébb való az egyik, mint a másik és megfelelő-e a rangsor közöttük? Jó helyen van-e a szívünk, mikor így helyezkedik?
Mert ez a mi perspektívánk, tekintenünk, törekvésünk, ezekre az értékekre irányulunk. Kincseink és szívünk erősítik egymást, együtt mozognak, elképzelhetetlen, hogy külön irányba menjenek. És akkor ez lesz a mi irányunk is, a le vagy a fel. Ha pedig tudjuk, hogy Jézus merre van, érdeme lehet arra Felé konvergálni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése