Izráel népe hét hónapig nélkülözte a szövetség ládáját, mire a filiszteusok az őket sújtó csapások súlya alatt megtörve visszaadták Izráelnek. Az ország peremvidékén, Kirját-Jeárimban helyezték el. Mintegy 20 évig maradt ott az Istennek kötött szövetség ládája. Azután Dávid király vitette fel Jeruzsálembe (2Sám 6)
A láda viszontagságai mélyen érintették a népet, bár visszakerült tulajdonukba, mégsem tapasztalták Isten jelenlétét: „Izráel egész háza sóhajtozott az Úr után”. Sámuel próféta ekkor mondta: „Ragaszkodjatok szívből az Úrhoz, egyedül neki szolgáljatok.”. Voltak gondok a szívben, meg a szolgálatban is. A bálványistenek ott voltak a nép körében és azokat is tisztelték. A mezopotámiai bálványok az élet minden területén uralkodtak, és az odatelepült nép átvette azok kultuszát is, így vallási szinkretizmus jött létre. Mert hátha…! Izráel Istene kivezetett Egyiptomból, de e földön még idegenek vagyunk, jó megkötni a barátságot… Akkor nem lehet nagy baj…! Éppen ez lett a vesztük, mert szívük kétfelé húzott. Bizalmatlanság Istenük iránt és bizalmatlanság a föld istenei iránt. A prófétai iránymutatás pedig: „Ragaszkodjatok szívből az Úrhoz” – éppen ennek a kétfelé orientáltságnak a megszüntetését tanácsolja. A következmény: a prófétai szónak engedve Micpában összejöttek és megbánták kétszívűségüket.
A ma keresztyén emberének is vannak hasonló gondjai a túlkínálat következtében. Ragaszkodunk Istenhez, hitünkhöz, de a horoszkópok, az ezotéria, asztronómia, vagy akár az ősi babonák vonzása felerősödött az utóbbi évtizedekben. Különösen, hogy sok (ál)tudományos írás is elérhető a neten. Nemegyszer megtévesztőek és ezért rokonszenvezünk velük. Jó lenne egyszer beszélgetni azokról a dolgokról, amelyek miatt a szívünk ragaszkodása az Úr helyett más irányokba fordul. Nem az a baj, hogy megvizsgálunk dolgokat, hanem az, ha engedünk az Istennel való kapcsolatból azért, mert ezekben bízunk és nem Őbenne. Jézus Krisztus is beszél hitetőkről (Mt 24, 23kk). A hitetés az élet minden területén zajlik, a hit egyszerűsége lassan a távoli múltba tűnik. Vagy talán mégse?
Van Bibliánk, ami megnyílik előttünk, ha Isten segítségével olvassuk. Ha mégis lennének megértési gondjaink, vannak még művelt lelkipásztoraink, akihez bizalommal fordulhatunk. Az szükséges hozzá, hogy vágyjunk a tiszta látásra, ha úgy tetszik, sóhajtozzunk az Úr után. Nála van válasz kérdéseinkre, segít bajainkban, gyógyít betegségeinkben, kegyelme kísér mindennapjainkban. Kiben bízhatnánk és ezért kinek szolgálhatnánk mindennapi becsületes munkánkkal is? Csak „Ragaszkodjatok szívből az Úrhoz, egyedül neki szolgáljatok”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése