Így szól az ÚR: Álljatok ki az utakra, és nézzetek szét, kérdezősködjetek az ősi ösvények után, melyik a jó út, és azon járjatok, akkor nyugalmat találtok lelketeknek! De ők ezt mondták: Nem megyünk! Őröket is állítottam föléjük, hogy figyeljenek a kürt szavára. De ők ezt mondták: Nem figyelünk! Jer 6,16-17
Vannak utak. Jók és kevésbé jók, sőt rosszak is. Most nem a kátyússágot értve ez alatt, bár Jeremiás idejében is lehettek minőségi különbségek. Lényegesebb, hogy hova vezetnek. Merthogy az úton nem látszik, hova jutunk rajta, az csak akkor derül ki, ha odaértünk. Kifejezetten praktikus kérdezősködni, tájékozódni mielőtt utat választunk és el is indulunk rajta.
Veszélyek, veszedelmek is vannak, nem az abszolút biztonság világában élünk. Számos rizikót el tudunk képzelni, de tapasztaltuk, hogy történik olyan, amire nem is gondoltunk. Jó ha vannak vészjelzések, figyelmeztetések, kifejezetten praktikus ezekre figyelni.
És lehet mindezekre a lehetőségekre, segítségekre nemet mondani. Számos vagy számtalan oka lehet, amiért ilyet teszünk. Lustaság, hamis biztonságérzet, kincstári optimizmus, szerencsénkbe vagy megoldóképességünkbe vetett hit, problémák komolyan nem vétele, dac, gőg, érdektelenség, elkeseredés, kiégés, kiábrándultság, mások is így tesznek, vannak más magyarázatok, más tapasztalat, kényelmesebb megoldásban bízunk...
A szabadság lényeges, nem kell tanácsokra hallgatnunk, még a jókra sem. Mérlegelni kell, döntést hozni. A felnőttségre a felelős döntések jellemzőek, mikor vállaljuk a döntések következményét. Vállaljuk, hogy hova jutottunk - ha egyáltalán elindultunk -, hogy nem figyeltünk a figyelmeztetésre. Mondjuk, ha nem vállaljuk, akkor is vannak következmények. Talán még felnőttebb, felelősebb, ha döntés előtt tájékozódunk, meg egyébként is figyelünk, éberek vagyunk. Amennyire lehet.
Jó hír tehát, hogy vannak tájékozódási lehetőségek, észrevehetünk nekünk szóló jeleket. Van döntési szabadságunk. Rosszabb, hogy nem szoktunk felelősen dönteni, ráadásul aztán kevés mentségünk lesz. Felesleges immár a magyarázkodás, hogy úgy gondoltuk, azt mondták, tévedtünk stb. Saját gondolataink gyümölcse beérik, és ha azt nem hangoltuk össze a valósággal, igen meglepődhetünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése