2022. augusztus 21., vasárnap

gúnyolódásból kiindulva - visszaszámlálás: 2

Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen. 2Pét 3,9


A mondat válasz a gúnyolódóknak, akik a világ változatlanságát látva kezdték gúnyolni a Krisztust váró testvéreket: ”Hol van az ő eljövetelének ígérete?” (4.v.) A hívő ember gondolkodása, üdvtörténeti ismerete segít az eligazodásban, hiszen Krisztus Urunk nem menetrendet ismertetett az evangéliumban, hanem örömhírt. 

Isten nem az emberiség elvesztését tűzte ki célul, hanem Krisztusban a megmentését. Ez világos a Szentírásból: „nem akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen”- írja Péter ebben az levelében. Jézus Krisztus is a megtérést hirdette, az Istenhez fordulást, szeretetének felismerését és elismerését. A megtérést Isten munkálja ki bennünk, és általa kezdjük igazán megismerni a megváltás örömhírét: „azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.” (2Kor 5,21) Ez a megváltás csodája, amikor Isten a bűn megsemmisítő hatalmát Krisztusra helyezte, minket pedig „Isten igazságává” tett.  

A szavak jelzik azt a mérhetetlen változást, amit Isten véghez visz bennünk Szentlelke által. Nem a megtértek klubjába hívott bennünket, hanem családjába, mint Atyánk, akit így szólíthatunk meg. Ilyen módon vannak testvéreink, akik hasonló irgalomban részesültek. Egészséges esetben szívünkre helyezi az ő szándékát, mindenki megtérését. Nem érezhetjük magunkat fölényben meg nem tért embertársainkkal szemben, mert bennünket is Isten mentett meg, ezért tudunk segíteni alkalomadtán. Isten segítségével átalakított életünk bizalmat ébreszthet a keresőkben. 

Mindennapos gyakorlatunkban igyekszünk Isten segítségével a legjobbat tenni. Családi életünk, munkánk, emberi kapcsolataink azok a színterek, ahol felkelthetjük az érdeklődést és utat mutathatunk a megtérés felé.

Néha nagy dolgokat várunk egyházunktól, magunktól. Pedig életre van szükség, ami békességet, nyugalmat áraszt. Úgy létezni, hogy másnak ne ártsak, ha lehet, segítsek. Pál apostol így fogalmaz, amikor cserépedényhez hasonlítja önmagát: „Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben.” (2Kor 4,10)     

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése