szomj

Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után. Zsolt 42,3a

Mintha tikkasztó hőségben írná e sorokat a zsoltáros, aki hiányolja Istent, az „élő Istent”. Egyvalaki tudná oltani szomját, Az, Akivel eddig is boldogan együtt járta élete útját. A Teremtő Isten mintha eltűnt volna a vándorlás során, ellenfelei gúnyolódva mondják: „Hol van a te Istened?” (4b) A bálványokkal teli Közel-keleten a sok isten között a megjelölt „élő Isten” Izráel Istenét jelentette számára.

Bibliánkban, az Apostolok Cselekedeteiről írott könyvben a 17. fejezetben beszél Pál apostol arról az Istenről, aki „nincs is messze egyikőnktől sem, mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. Ahogy a ti költőitek közül is mondták némelyek. Bizony, az ő nemzetsége vagyunk” (Aratosz görög költőt idézi Kr.e.3.sz.) Ezután beszél a teremtő Istenről, aki az életet adta, hiszen minden Tőle származik, és az emberek téves Isten-kereséséről. Jézus Krisztusról is szól, mint aki váltságul jött, akinek az ítélet adatott, ezért megtérésre van szükség. Tehát Isten nincs távol egyikőnktől sem, elérhető, megszólítható, kérhető, lehet találkozni Vele.

A mai ember is keres, nem találja azt, amit elvesztett. Mi veszett el? „Valami nincs sehol!”, ahogy a  költő írta, vagy „Valaki nincs sehol!” Kínálat van, tanokból, eszmékből, filozófiákból, szakmákból, kultúrából, művészetekből, vallásokból, szabadságból, élvezetekből, stb. Mégsem találjuk azt, amivel életünk rendbe jönne. Az Isten utáni szomjazást nem ismerjük fel, pedig „őbenne élünk, mozgunk és vagyunk” - ahogy az apostol hirdette. 

Jób könyvében is találunk ilyen kérdést: „Bár tudnám, hogy hol találom Istent?” (Jób 23,3a.) Utána elmondja, hogy mit jelentett neki, míg együtt jártak . Most pedig hiába vonulna el a négy égtáj felé, akkor sem találna Rá. (Érdemes elolvasni a szakaszt, mert őszinteséget tanulhatunk belőle.) A Zsoltárok könyve viszont telve van Isten dicséretével. „Kegyelmes és irgalmas az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy. Jó az Úr mindenkihez.” (145. zsoltár 8-9.) „Az istenfélőkben gyönyörködik az Úr, azokban, akik az ő szeretetében bíznak.” (147. zsoltár 11.) Jób is eljutott erre a bizalomra, amire az Ige hív: „Eddig hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak. Ezért visszavonok mindent, bűnbánatot tartok porban és hamuban.” (Jób 42,5-6.) 

„Boldog az az ember, akinek az Úr nem rója fel a bűnét, és nincs lelkében álnokság.” (Jób 32,2.)