irgalom

Jóllehet előbb őt káromló, az övéit üldöző és erőszakos ember voltam, mégis irgalmat nyertem, mert hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem. 1Tim 1,13

Van mentségünk: a korábbi hitetlenség és tudatlanság. Viszont ha jelen állapotunkat vesszük figyelembe, mikor már nem vagyunk sem hitetlenek sem tudatlanok, úgyhogy nincs mentségünk. Hajjaj.

Mindenkinek van múltja, nekünk is, és abban biztosan vannak csúnya, akár szörnyű dolgok. Nem elsősorban amik velünk történtek, hanem amiket mi tettünk. Mikor nem áldozatok, hanem elkövetők vagyunk. Ezzel nehezebb szembe nézni. Biztosan mindenki tud találni olyan esetet, ami miatt máig bűntudata van. 

Jobb esetben nem direkten, szánt szándékkal voltunk gonoszok, tettünk rosszat. Nem tudtuk, nem értettük, kevés információnk volt, nem ismertük fel stb. Magyarázhatjuk tévedésnek, akár mások általi megtévesztésnek, minden félének. Amit hitetlenségünkben követtünk el. Fura itt a hitetlenség emlegetése, hogyan is illik ide. 

Ha nem intellektuális hitként értjük, hanem mint hűséget, Isten törvényeinek betartását, isten követését, életünket meghatározó rendszert, stb. úgy azért más. Jézus szerint a bűn az, hogy nem hisznek benne. Nem hiszékenységként, hanem életet meghatározó tényezőként. Az ilyen élő hit hiánya az az állapot, amiben tudatlanok vagyunk, ezért követünk el dolgokat. Egyébként eszünkbe sem jutna. 

A hitetlenség olyan állapot, amit Pál már itt meghaladt, jó esetben mi is, már nem úgy látjuk a világot meg magunkat, mint mikor elkövettük szörnyű dolgainkat. Ezzel együtt a felelősség megmarad, vállalnunk kell, mi voltunk azok. Nem lehet a mögé bújni, hogy már másként gondolom, ma már nem tenném meg. Nem így működik, vannak következmények. 

Mindezzel együtt mégis van irgalom. Az irgalom nem jár, nem felmentés, nem magyarázkodás és elnézés. Ha van is indoklása, mint itt, ha némi mérlegelés társulhat is hozzá, az irgalom ajándék, Isten kivételes jóindulata felénk. Nem az enyhítő körülmények miatt van, az irgalom Isten viszonyulása. E szerint kell értékelnünk is.