A teremtett világ nem hiábavaló. Nem is mulandó. Mármint eredetileg. Hiszen jó, a leginkább rizikós része pedig igen jó. Szóval egy kezdetben jó, önmagában értelmes és céllal rendelkező, lényegében tökéletes világból indulunk ki. Nehéz elképzelni.
Aztán az alkotó belenyúlt, hiábavalóság alá vetette, tökéletlenné és romlottá tette. Elromlott az egész. És nem magától, hisz nem volt benne eredetileg a romlandóság, úgyhogy elrontották. Direkt.
De általában azért ami elromlik, megőrzi eredeti jóságának nagy részét. Csak már nem az igazi. Valami kis rész megy tönkre, homok kerül a gépezetbe, de persze van aki szándékosan botot dug a küllők közé. Utóbbi általában direkt gonoszság, ártó szándék, amikor tönkre akarunk tenni valamit. Például saját vélt vagy valós érdekünkből, okosnak és hatalommal rendelkezőnek érezve magunkat, hisz a rombolás is egyfajta hatalom, élvezhető.
Itt nincs tönkretételről szó, hanem alávettetésről, valamilyen hierarchiáról, uralomról. Megmarad a világ, csak már hatása van rá a rossznak, romlandóságnak, hiábavalóságnak. Ez inkább demonstráció, jelzés értékű, hogy vannak ám itt mindenféle erők meg szándékok. Nem olyan egyszerű a világ, hogy anyag meg energia meg törvények, aztán kész is van. Vagy ha igen, immár a romlandóság is a rendszer része, számolni kell vele. Nem rombolni kell tehát, az be van építve az egészbe, hanem pont őrizni és művelni.
Van persze reményünk, bár nem magunkban, nem az őrzésünkben és művelésünkben – noha ez továbbra is feladat és elengedhetetlen. A teremtett világ nem hiábavaló továbbra sem, noha a romlandóság uralkodik rajta. De a mulandóság is mulandó. Ez a remény, hogy visszatér az eredeti állapot – már nem mint a régen volt édenkert, hanem mint ami jó. Ismét jó. Nehéz elképzelni. Talán nem is lesz akkora különbség, hisz a világunk majdnem jó, csak mégsem, bár olykor nagyon nem. Akkor meg mégis jó lesz, akár nagyon jó.
A jó pedig a szabadság. Mikor már nincs alávettetés a romlandóságnak, ahogy Isten gyermekei is szabadok lehetnek. Mert közel kerülnek Istenhez, így a világ is közel kerülhet hozzá. Ahogy mi is tanulhatunk a demonstrációból és megérthetjük Istent – már persze a magunk erős korlátaival, és nem is saját erőnkből –, úgy világosodhat meg a világ. Hisz ezért jött a világ Világossága.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése