kisebbségileg

Ne állj a rosszat akaró többség mellé, és ne vallj peres ügyben a többséggel tartva, nehogy elferdítsd az igazságot.  2Móz 23,2

Normális? Gyakran feltesszük a kérdést valakivel, olykor magunkkal kapcsolatban. Akkor tekintjük normálisnak a dolgokat, ha megfelelnek a normának. A norma meg már csak olyan, hogy valaki meghatározza. Ez lehet valami szakmai grémium – a szabványoknál, amik ágazati normák –, hatalmi rendszer – jogi normák a jogalkotók által eldöntve –, vagy simán egyfajta többség és hagyomány – illem, viselkedési normák, meghatározó vélemények. A többség dönt tehát leginkább, és az a jó, amit a többség annak gondol. Vagy legalábbis az érdekeit érvényesíteni tudó, erőt mutató és meghatározó csoport, hiszen aki nem nyilvánít véleményt, azt nem is lehet figyelembe venni, még ha igen számosan is vannak. 

Alaphelyzetben a többség jót akar. A társadalom (és saját) javát, és nem szerencsés ellene fordulni, hisz megvédi magát. Az a jó, ami a többségnek jó és ezt általában elfogadja a kisebbség. Nem is tehet mást, de logikus is. Szabályok, vélemények meg kellenek, valami alapján dönteni is szükséges, például peres ügyben. A rend elengedhetetlen, normák kellenek. 

Csak hát van, amikor a többség nem a jót képviseli. Nem az igazságot, jogosságot akarja, hanem a rosszat, az igazságtalant, igaztalant, méltatlant. A többség akarhat ilyet, hiszen attól hogy többség nem lett nagyobb az erkölcsi érzéke. Főleg ha manipulálják, hamis információkkal etetik, rossz célokat tűznek elé, eltitkolják a helyzet nagy részét (akár direkt titkosítással), mellébeszélnek stb. Aki el akar érni valamit és a többségre pályázik megtalálja a módját, tudományosan ki van dolgozva és számtalanszor igazolták. Működik. 

Nem a többség számít tehát, hanem az igazság. Ami nem feltétlenül nyilvánvaló, egyszerű, nem ordít plakátokról, harsog tévéből stb. Ahogy nem a többség, úgy nem is a hangerő az igazság kritériuma. Ami komoly nehézség, hisz keresni kell. Az igazság megtalálása általában munka, nem magától értetődően nyilvánul meg. Gyakran nem egyértelmű, nem egyszerű. Olykor nem is kizárólagos. Ezek után kinek van kedve hozzá? Főleg a többséggel szemben? 

Fura, hogy az igazság ilyen vesztes helyzetben van, bár lehet ez a természetes, miért is lenne nyilvánvaló? Miért lenne könnyű? Miért lenne egyszerű és kényelmes? Miért hízelegne és lopná be magát a szívünkbe? Akkor nem lenne feladatunk, nem lenne értékes. Az igazság ritkán könnyű és veszélytelen, láthattuk ezt számos prófétánál és Jézusnál kiváltképp. Úgyhogy ha ezt az utat választottuk érdemes ezzel kalkulálnunk.