https://szentiras.hu/RUF/1M%C3%B3z25,%2019-34
https://szentiras.hu/RUF/1M%C3%B3z27
Rebeka és Izsák sokáig vártak a gyermek áldásra, de Izsák könyörgését meghallgatta az Úr. Ikreik születtek, akik már anyjuk méhében tusakodtak egymással. Rebeka megkérdezte az Urat, és ezt a választ kapta: „Két nép van méhedben, két nemzet válik ki belsődből: az egyik nemzet erősebb lesz a másiknál, de a nagyobbik szolgál a kisebbnek.” (1Móz 25,23)
Még meg sem születtek, de Isten már nagyon jól ismeri őket! Nagyon különböző a két fiú, a szülők is elfogultak: Izsák kedvence Ézsau, Rebekáé Jákób lesz…
Amikor felnőnek, Jákób egy tál lencséért megszerzi az elsőszülöttségi jogot. Kihasználja Ézsau könnyelműségét, aki ekkor még nem tartja fontosnak ezt a születésekor kapott értéket.
Istennek szüksége van arra, hogy csalással segítsünk neki?
Nyilván meg tudná oldani enélkül is, de itt így alakul. Isten felhasználja (és már előre tudja, hiszen így ígérte Rebekának) a két fiú tulajdonságait, erősségeit, gyengeségeit. Hagyja kibontakozni a szálakat. Végül az Ő akarata teljesül. Az Ő kezében vannak az események, ott simulnak ki. Kiderül, hogy a negatív dolgok se véletlenül történnek, azokat is felhasználja, ha rábízzuk életünket. Ezt látjuk például később József életében is… A velem történt rossz, az ellenem elkövetett igazságtalanság is Isten kezében van.
Az áldás nem a véletlen műve, nem a csaláson múlik, hanem Isten terve szerint való. Pál így ír erről: Sőt, Rebeka esetében még inkább, aki egy férfitól fogant fiakat, Izsáktól, a mi atyánktól. Amikor ugyanis még meg sem születtek gyermekei, és nem tettek semmi jót vagy rosszat, de hogy Istennek az ő kiválasztáson alapuló elhatározása érvényesüljön, nem a cselekedetek alapján, hanem az elhívó akarata szerint, már akkor megmondatott Rebekának, hogy „a nagyobbik fog szolgálni a kisebbiknek” amint meg van írva: „Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.” (Róm 9,10-13)
Tehát nem a cselekedetek alapján! Nem az erő dönt, nem is a csalás.
Jó cselekedeteinkkel nem tudunk semmit kiérdemelni Istennél, a rosszak következményeit pedig viselnünk kell.
Jákób, aki eddig otthon ülő, sátorban, védelemben élt, a csalás miatt el kell hagyja otthonát, Rebeka óvó tekintetét. Azonban maga találkozik Istennel útközben! Megtapasztalja jelenlétét. Nem érdemeiért kapja az áldást, hanem kegyelemből, mellyel Isten végig körül veszi őt. Tervbe veszi, hogy megváltoztatja ezt a csalót! Megígéri, hogy mellette lesz, segít neki a helytállásban! És formálni kezdi Jákóbot: a bételi találkozással, álommal kezdődik el a „javítása”. Majd egy még nagyobb csalóval, Lábánnal hozza össze, akinél átélheti, milyen is az, ha becsapják az embert. De Isten ezen a csaláson is tervét viszi véghez: hiszen éppen Leának születnek majd fiai, szerelmének Ráhelnek csak várakozást követően. Éppen így teljesül az áldás ígérete: „nagy néppé teszlek”.
Jákób sok év után térhet haza, út közben új nevet kap: Isten harcosa, Istennel küzdő, győztes. Küzd azért, hogy Istentől kapott, „igazi” legyen az áldás. Isten szeretetének, kegyelmének pedig nem lehet akadálya az ember méltatlansága…
„Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem.” (Ézs 43,25)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése