Ritkán éneklünk az Úrnak, illetve az egész föld nem igazán az Úrnak énekel. Vagy mégis?
Igen komoly madárdalt hallani így tavasszal, ha jó helyen és jó időben vagyunk, fantasztikusan változatos és igen vidám tud lenni. Nem feltétlenül új énekek ezek, bár tudtommal számos madár tanulja (is) az énekeit. Nomeg sokat gyakorolja. De általában a másiknak szól, a fajtársaknak, figyelmeztetés vagy ajánlattétel, számos célja lehet. Számomra idegen nyelv, csak a csacsogás jön át, az információ nem. De lehet, hogy amikor a kis pasztell színű madárka az ágon igen kitartóan mondja, részben az Úrnak is szól? Hisz már elmondta sokszor, nem történt semmi, nem jött oda senki, ő mégis folytatja. Túl van a praktikumon, szükségességen, talán ő is élvezi. És az Úr bizonnyal örül az éneknek.
„… egyes nyelvfejlődés-elméletek szerint az ember hamarabb tanult meg táncolni és énekelni, mint beszélni, azaz a zene volt az első emberi nyelv. Tény, hogy a csecsemők sokkal hamarabb tanulják meg megérteni a beszéd zenei jellegzetességeit – a hangszínt például –, mint a szavak jelentését.”* Állítólag ha éneklünk nem félünk, ezért lehet jó a sötétben énekelni vagy katonanótával vonulni a csatába (már amennyiben az lehet jó). Hosszan lehetne érvelni, hivatkozni Lutherre stb az éneklés mellett.
A lényeg, hogy feladatunk énekelni, ahogy a madaraknak is. Meg az egész világnak, hisz az egész világ teszi is, a fák susogással, a rovarok egyéb hangicsálással, stb. Nem egy csendes világban élünk, sok szempontból inkább zajos – ezért lehet az éneknek jelentősége. A csend az üresség, a zaj a káosz, ami viszont széppé és értelmessé teszi a világot az az ének, zene.
Természetesen nem operaénekessé kell válnunk, a magunk helyén és helyzetében, adottságainkkal kell a saját zenénket megvalósítani. Nem másokat kell elkápráztatni, elég ha kijön belőlünk, ami bennünk van. Talán bármilyen alkotás, megnyilvánulás lehet ének, nem feltétlenül a hangunkkal elkövetve, bármilyen jókedvű munkának (flow) van valami zenei felhangja. Közben jobban érezzük magunkat, használjuk a nekünk adatott lehetőségeinket és Isten is kedvtelve néz ránk, hallgatja kis teremtményi énekünket.
* Bruce D. Perry - Maia Szalavitz: A ketrecbe zárt fiú
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése