Ismerjétek el teljes szívetekből és teljes lelketekből, hogy egyetlen szó sem veszett el azokból az ígéretekből, amelyeket megígért nektek Istenetek, az ÚR! Józs 23,14b
A szavak elveszhetnek. Elfelejtjük, egy idő után nem emlékszünk rájuk, hogy elhangzottak. Vagy nem vesszük figyelembe őket, nem tűnnek ide illőnek. Esetleg félre értjük, más értelmet tulajdonítunk neki. Számos módja van, hogy a szavak elvesszenek.
Az Úr sokszor beszélt, nem mindegy, hogy egy tömör kijelentésből vész el egy szó, vagy egy igen hosszú érvelésből. Manapság a hosszú beszédek le vannak írva, nem is próbáljuk memorizálni, ha olvassuk is, általában felszínesen, hisz rendelkezésünkre áll a teljes szöveg. Az írásból nem vesznek el szavak. Csak hát nem is élnek, az írott szó valami tárgyi, amikor nem olvassuk nincs is. Az írás csak tárolás, nem a szavak olyan megőrzése, ami szívben és lélekben történik.
A szó lehet információ, leginkább az persze, valami egyszerű közlés vagy megállapítás. De itt ígéret, valamilyen felelősségvállalás, súllyal rendelkező kijelentés. Nem csak úgy beszélünk, az elhangzottak köteleznek, az átadott információért kezeskedünk, a hallott közlésben megbízunk. Beszélni komoly dolog.
A szó végső formája a beteljesedés. Amikor beteljesedik, amit ígértünk, nyilvánvalóvá lesz, hogy valóságot közöltünk. Van ennek jelentősége, ilyenkor leszünk hitelesek. Vagy ilyenkor látjuk be valakiről, hogy hiteles. Ez már tényleg szívvel és lélekkel történik, túlmutat az információn és a személyekről szól, a kapcsolatról. Mert a beszéd csak látszólag az információ, valójában mégiscsak személyek találkozása a lényege.
Ezért ügyeljünk egymás szavaira. Ha meg maga Isten szól, arra különösen érdemes figyelni és megőrizni a szavakat. Gyakran ígéretek is ezek, a szívünkben és lelkünkben a helyük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése