Mindegyik evangélium érzékelteti a tanítványok húsvéti zavarát. Jézus Krisztus előre elmondta a bekövetkezendő eseményeket, de mintha a fájdalmas esemény és fájdalom elvette volna tanítványok emlékezetét. Csak később emlékeztek „amint megmondta”, minden úgy történt. Nem csoda, hogy Mária maga is zavarban volt, az angyalok kérdésére szívéből szakadt a kérdés: „Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hová tették.” A mögötte álló Jézus is kérdez, és Mária csak a névről szólítás után ocsúdik fel! A mester állt ott. El is mondta magdalai Máriának a soron következő eseményeket, aki tanúként mondta tovább a tanítványoknak az üzenetet, és „Láttam az Urat!”
Hívő, keresztyén emberként nem kerülünk néha olyan helyzetbe, hogy ismerős környezetben, helyszínen keressük a Megváltót, és nem találjuk? Templomban, imaházban, bibliaórán, vagy egyházi konferencián ülünk, szomjazva Igére, Krisztus jelenlétére, és mégsem találjuk az Urat, pedig minden a szokásnak megfelelően „működik”. „Valami nincs sehol” – mondhatnánk Váci Mihállyal. Hiányérzetünk a látott, hallott élményből ered, ahol minden a helyén van, valami, vagy Valaki hiányzik. Néha a hallgató készületlensége is eredményezheti ezt számára, de máskor az elhangzó „szolgálatok” nem találnak célba. Jogos lehetne Mária kérdése: „...elvitték az én Uramat, és nem tudom, hová tették”. Nincs az énekben, imában, prédikációban, aki várja, nem találkozhat vele. A Szentírás is tud erről: „ez a nép csak szájával közeledik hozzám, és ajkával dicsőít engem, de szíve távol van tőlem, istenfélelme pedig csupán betanult emberi parancsolat” – idézi Jézus Ézsaiás prófétát (Mk 15, 8-9 vö. Ézs 29,13). Isten maga ad megoldást: „Végül kiárad ránk a lélek a magasból, Akkor majd a puszta kertté válik…a pusztában is jog lakik…és az igazság a békét és a biztonságot szolgálja örökké.” (Ézs 32,15-18)
Jó volna már ennél a végkifejletnél tartani, hogy kiáradna ránk Isten lelke, Akit Jézus Krisztus megígért (Jn 16,8-11). Ő tanít meg, hogyan kezeljük a bűnt, az igazságot és az ítéletet. (A következő Biblia-verseket is olvassuk el.)
Jó, amikor rácsodálkozhatunk az Úr Jézus Krisztus tanítására. Mária személyes Krisztus élménye bennünket arra késztet, hogy elmondjuk, amit Ő tanított meg nekünk. Imádságos kapcsolatunk az Úrral igen jó alap a szolgálónak, és a hallgatónak is. Tanúskodásunk megindíthat embereket, mert nem a magunkét mondjuk, hanem, amit Jézustól tanultunk, hallottunk, vele átéltünk. Amit Isten könyörületével a szívbe is beírhat, hogy változzunk az üzenet által kegyelme munkájának eredményeként.
Örömmel megáldott feltámadási ünnepeket kívánok kedves Testvéreinknek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése