Igencsak hasonlít Pál tanácsa az aranyszabályhoz, miszerint úgy kell bánni másokkal, ahogy szeretnénk, hogy velünk is bánjanak. Ez valamilyen formában megtalálható szinte az összes vallásban és törzsi hagyományban. Vagyis elég fontos dologról lehet szó.
Pál nem cselekedetről, hanem haszonról, érdekről beszél, ami javunkra vagy a másik javára (is) szolgál. Egyszerű lenne úgy értelmezni, hogy ne legyünk önzők, mert az csúnya dolog. De felmerül némi dilemma ezzel kapcsolatban, például érvényesíthetem-e érdekeimet a másik kárára? És mi van, ha csak úgy tudom, akkor inkább mondjak le róla? Vajon ő is így tenne hasonló helyzetben? És ha mindenki lemond, senkinek nem érvényesülnek az érdekei? Általában vannak ellenérdekű felek, történhet-e így valami egyáltalán? De lehet másként is dilemmázni. Ha más kárára érvényesülök, az mennyire jó nekem? Lehetek-e egyáltalán jól, amíg a többiek rosszul vannak? Nem megnyugtatóbb-e, ha a többiek akár jobban járnak mint én (nem számolva az irigységgel)? De ha csak másokkal törődök, nem megyek-e tönkre?
Az univerzális megoldások általában jól hangzanak, de érdemes mindig adott helyzetben megérteni konkrétan alkalmazni őket. Többnyire nem szélsőséget, hanem pont kiegyensúlyozottságot képviselnek, mint az aranyszabály vagy jelen igénk is.
Nem kell, hogy saját ellenségünk legyünk, de a másiké sem. Vegyük figyelembe egymást, a másik hasznát, érdekét, javát is. A miénk mellett és talán kicsit előtt. Bölcsen és szeretettel. Egy mostani individualista és versengő világban ez már majdnem radikális hozzáállás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése