látott, hitt

Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz, és látott, és hitt. Jn 20,8

Zűrösen, kaotikusan indul a húsvét reggel. Előbb a nők, aztán a férfiak is össze-vissza szaladgálnak, mindenféle hírek jönnek-mennek, nem tudni most mi is a helyzet. A nagy változások, események ilyenek, idő kell míg felfogjuk és beillesztjük kialakult világképünkbe, világlátásunkba. Általában az a kérdés, most akkor mit is jelent ez a számomra, mi változik, mit kezdjek ezzel, hogyan tovább? Amíg nincsenek meg a válaszaink, addig tétován, tanácstalanul állunk. Vagy szaladgálunk. 

A legjobb, amit tehetünk, a tájékozódás. Mindenképpen hiteles forrásból, de még jobb  személyesen, tapasztalatilag, első kézből. Nézzük meg miről is van szó. Ha valami jelentősről, megéri az erőfeszítést. Érdektelen dolgoknak nem kell annyira utánajárni, még egy pletyka vagy színes hír(esztelés) keveset jelent, ne szánjunk rá energiát. 

De egy mester, politikai vagy még inkább vallási vezető, mozgalmi vezér vagy tanító eltűnése figyelmet érdemel. Főleg feszült nemzeti és nemzetközi helyzetben, megosztott társadalomnál, elkötelezett követőknél és ellenfeleknél. Mikor sok igazság és sokkal több hazugság hangzott el személyével kapcsolatban, úgy néz ki bedarálta a rendszer, aminek éppen ezért vigyáznia is kellett volna rá, sem a sajátjai, sem az ellenfelei nem értik a helyzetet. 

Pedig megmondta. De más hallani róla, esetleg tudni és megint más tapasztalni. A tapasztalás sem a vége, hinni is kell. A megtapasztalás persze segít, a tények makacs dolgok, ellenőrzött és bizonyított valóságban mégiscsak könnyebb hinni. Sőt, abban érdemes. A hit, amikor összeállnak a tények, az eddigi tapasztalatok, ismeretek, kialakul egy rendszer amiben harmónia, rend van. Általában előbb látunk és utána hiszünk, feldolgozzuk a látottakat és beillesztjük a helyére, amit nem feltétlenül egyszerű megtalálni. 

És boldogok leszünk, mert a rend egy jó dolog. Vannak, akik nem látnak, és úgy is hisznek, ők szintén boldogok, vagy talán még inkább, ahogy Tamás figyelmét hívja fel erre Jézus. Ha láttunk sem kis feladat hinni, ám e nélkül megtapasztalni és átélni a rendet, az értelmet, még jobb. A rend felismerése pedig mindig élmény, talán annál inkább, minél több munkánk van benne. Akár meglátás, megvilágosodás is lehet belőle. Esetleg fel is kiáltunk meglepetésünkben, hogy heuréka.