Egy gyermek a megoldás kulcsa

Jézus ezután elment a Galileai-tengernek, Tibériás tavának túlsó partjára. Nagy sokaság követte őt, mert látták, milyen jeleket vitt végbe a betegeken. Jézus pedig felment a hegyre, és ott leült a tanítványaival együtt. Közel volt a páska, a zsidók ünnepe. Amikor Jézus észrevette, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, így szólt Fülöpnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek? Ezt pedig azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni. Fülöp így válaszolt neki: Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset. Egyik tanítványa, András, Simon Péter testvére így szólt hozzá: Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyi embernek? Jézus ezt mondta: Ültessétek le az embereket! Füves terület volt az. Letelepedtek tehát a férfiak, szám szerint mintegy ötezren. Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak. Amikor pedig jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba! Összeszedték tehát, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékával, amit meghagytak azok, akik ettek. Jn 6,1-13

Jézus tudja, mit fog tenni, mégis kíváncsi a tanítványok megoldására. Akik ismét szembesülnek azzal, hogy a gyermekek is fontos szereplői egy-egy helyzetnek Jézus közelében. A gyermekek is tagjai a jézusi közösségnek. A gyermek, aki  nincs benne az összeszámolt sokaságban.

Egy gyermek ötezer férfi között, aki fel tudja ajánlani a közösségnek mindazt, amije van: öt árpakenyeret és két halat. „De mi ez ennyi embernek?”- kérdezi a felnőtt, a tanítvány. Jézus azonban kezébe veszi és szétosztja az egész sokaságnak azt a keveset, amit rá tud bízni a gyermek. 

Mindenki jóllakik, senkit nem küld el Jézus a maga közeléből. Mindenki részesülhet a kenyérből: a nők és gyermekek is. Mindenki közösségben lehet Vele: „Aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el” (Jn 6,37b).

Ahogyan az özvegyasszony által Illésnek felajánlott utolsó marék lisztből sült kenyér lett az egész háznép életmentő tápláléka, mindaddig, amíg tartott a szárazság. A kicsinység, az önzetlenség, az irgalom menti meg a közösséget. Amint Isten is egy kisgyermekben jön el önzetlenül, irgalmasan magához ölelve mindenkit, megmentve a közösséget, az egész teremtettséget. Éltető kenyérként szétosztva önmagát. Senkit sem küldve el magától. 

„Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!” (Ézs 9,5)