Az előző epizódban láttuk, hogy a javak, életerők, lehetőségek szétszórásával, de visszatartásával is lehet tékozolni.
https://ahitatok-skie.blogspot.com/2022/01/sorozatfuggok-figyelmebe.html
Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot. Előhívott egy szolgát, és megtudakolta tőle, hogy mi történik itt. Mire a szolga így felelt: A testvéred jött meg, és apád levágatta a hízott borjút, mivel egészségben visszakapta őt. Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. De az apja kijött, és kérlelte. Ő azonban ezt mondta az apjának: Látod, hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, és te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal. Amikor pedig megjött ez a fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút. Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. Lk 15, 25-32
Az idősebb (tékozló) fiú nem tud élni azzal a hatalmas gazdagsággal, ami az Atya házában korlátlanul rendelkezésére áll. Tragikus alak, ehhez képest az „öccs” figurája szinte pozitív. Mi lehet az oka ennek a sajnálatos balekságnak?
Bármilyen felfoghatatlan, de az a fajta hitetlenség, amely valójában nem vonatkoztatja magára Isten szabadítását és ajándékait, meg akarja szolgálni azt. Rossz értelembe véve jellemző rá az önbizalomhiány. Nem gondolja, hogy Istennél ő számít, nem tartja magát sokra, holott Isten annyira sokra tartotta, hogy meghalt érte.
A kereszténység nagy kísértése, amelynek a hűséges, munkás hívő emberek áldozatul eshetnek, ez a fajta szemlélet. Dolgozni, tenni a kötelességet öröm és megpihenés, gyönyörködés nélkül. (Ne felejtsük, Isten a teremtés hetedik napján megpihent és gyönyörködött a teremtettségben). Elhinni, elfogadni, hogy a teremtett világ összes szépsége a miénk, nekünk adta Isten – és élni vele. Igaz, a bűn miatt a munka is átok alatt van. Azaz kevés benne a valódi alkotás, az örömteli mozzanat és sok a hiábavaló fáradság – „tövist és bogáncsot terem a föld”. Ki kell tehát cselezni, elcsípni a szemlélődés pillanatait – nem könnyű. Sokkal egyszerűbb szolgai módon nyomni minden nap a taposómalmot. Ezzel megspórolható a gondolkodás fáradsága, ennyivel „könnyebb” ez a verzió. De a lelket – mely eredetileg nem erre lett kitalálva – nem lehet becsapni. Egy idő után lázadni kezd, irigykedni azokra, akik megengedik maguknak az örömöt. „Igazságtalanság!” – háborognak. És a végén sajnos nincs hol beváltaniuk a „bónuszt”, amit egy életen keresztül „szereztek”.
Mindkét életút torzított formája Isten útjának. A klasszikus tékozló – örülni akar az életnek – nem a helyes módon. A báty – szolgálni akarja Istent – nem a helyes módon. Gondolkozni is kellene…
Mindkét tékozló forma igaz lehet ránk. Hol így, hol úgy tékozlunk. A herdálás ugyanazon lelki jelenségének két egymással ellentétes – de valójában egy és ugyanazon - megjelenési formája.
Isten sokkal nagyobb szabadságot – és ezzel együtt felelősséget – adott, mint gondolni mernénk. Nem fogja minden percünket meghatározni. Nekünk adta a teremtett világot – gazdálkodj okosan. Ha mindent megmondana, akkor meg az lenne a bajunk. Szabadságot kaptunk annak minden előnyével és „hátrányával” (felelősségével) együtt.
Aki képes elengedni azt az Istent, aki élete igazolására szolgál, megnyílik Jézus üzenetére az egészen más Istenről. (Anselm Grün)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése