erővel

Összegyűlnek a föld királyai, a fejedelmek együtt tanácskoznak az ÚR ellen és felkentje ellen: Dobjuk le magunkról bilincseiket, tépjük le köteleiket! Zsolt 2,2-3

A második zsoltárunk király-zsoltár meg messiási zsoltár is, mindenesetre az biztos, hogy az erőről szól. Meg a lázadásról. Az Úr uralkodóként, elnyomóként jelenik meg. 

Pedig szimpatikusabbnak tartjuk a szabadító, gyógyító, jóságos Isten képét, általában így is beszélünk róla vagy gondolunk rá. Számos történet van erről, tenger szétválasztása, halottak feltámasztása, éhezők megetetése, elkeseredettek vigasztalása, ostobák (és okosak) tanítása, örömhír hirdetése  stb. A Jóisten egy jóságos Isten, mintegy mennyei nagymama vagy nagyapa, aki kényezteti az unokát és nem nevelni akarja, csak annyit szeretne, hogy jól érezze magát – a további egyéb feladat és felelősség nem érdekli. 

Itt pedig kötelekről, bilincsekről van szó, Isten és felkentje egy követ fújva erőszakot követ el, kényszerítő eszközöket alkalmaz. Szokatlan ez, hacsak nem egy alapvetően kegyetlen istenképünk van. Mert persze tudjuk, hogy Istennek van hatalma meg uralkodik, erre is vannak utalások szép számmal, de ez nem valami trendi. Pedig Isten ilyen. Is.

Mit kezdünk, ha találkozunk a hatalommal? Hogy viszonyulunk az erőhöz, ha korlátoz, kényszerít? Mert amíg velünk van, a mi oldalunkon, addig nincs gond, de ha már nem nagyszülő, hanem fegyelmező, parancsoló, olyankor kellemetlenebb belegondolni. Hisz szeretjük a szabadságot, és az erőszak minden formája ellen természetes reakció a lázadás, dac, ellenállás. Ha a gyereknevelés csak az erőfölényre épít, elég szomorú eredményeket eredményez. Itt pedig arról van szó, hogy Isten erővel megakadályoz szabadulást, elfojt minden lázongást, haragvó és ijesztő. Csak gúnyolódik a gyengébben, vagyis rajtunk. 

Lehetne mentegetni Istent, indokolni az erőszakot és megmagyarázni miért rossz (és egyébként is hiábavaló) az ellenállás, ideologizálni, hogy jót akar. De talán nem kell. Isten király, klasszikus uralkodó, önkényúr, praktikusan kegyetlen. Érdemes róla ezt is tudni. Hogy ne lepődjünk meg, ne legyenek illúzióink. 

Ez után tudjuk helyén értékelni, ha úri passziójában valamiért mégis kegyelmet gyakorol. Mert nem ez a dolga…