Akár-akár – e szerint nincs választásunk. Ha fent – ha lent, ha fekete – ha fehér, ha jobb – ha bal stb. lényegében azt jelenti: bármi is van. Nincs köztes lét, átmeneti állapot, hiszen vagy élünk, vagy halunk. Persze egyik dolog kellemetlenebb, meg általában az ilyen kettősségek egyikéhez tartozunk, de pont ez a lényeg: mindegy a kettősség melyik feléhez tartozunk, az Úréi vagyunk.
Van, hogy ez biztatás. Nem baj, hogy ez van velünk, például épp halunk. Vagy elrontunk, elbénázunk, elkerülünk, elgyengülünk meg mindenféle egyéb „el-” akkor is ugyanazok vagyunk, ez nem változik, és ebbe az ugyanazba beletartozik az Úré valóságunk.
Van, hogy ez figyelmeztetés, vagy akár fenyegetés. Nem érdem, hogy élünk, ne legyünk büszkék sikereinkre, ügyességünkre, bátorságunkra, erősségünkre és egyéb képességeinkre, nem ettől vagyunk az Úré. Hanem egyszerűen azok vagyunk.
Külön érdekesség, hogy itt nem a két állapotról van szó, vagy legalábbis nem csak. Nem az állapotban levés van itt, hanem az eredmény, az élet is és a meghalás is. Nem csak helyzetünk mindegy, de döntéseink, tetteink eredménye is, akár élet, akár halál a következmény – az Úréi vagyunk. Sőt, voltunk, vagyunk és leszünk. Mert semmi nem választhat el minket…
Ismétlésként az a lényeg tehát, hogy élünk vagy halunk, hiába egy igen lényegesnek tűnő körülmény ez, a kijelentés állítása a mondat második fele: az Úréi vagyunk. Úgysem él vagy hal senki önmagának, ha az Úré. Ez itt nem feltételezés, hanem megállapítás.
Azokra igaz ez, akik mi vagyunk, aki közénk tartozik. Ez egy tág és nyitott kör, térben, időben, minden vonatkozásában nyitott. Jó ehhez a körhöz tartozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése