keresés

Ezt mondja az ÚR Izráel házának: Engem keressetek, akkor életben maradtok! Ám 5,4

Pusztulás kapcsán hangzik ez el, a pusztulás ecsetelését követően és megelőzően. 

De hogy is van ez? Aki keresi az Urat az életben marad, ám akkor elmarad a nagy pusztulás – ha mindenki ehhez tartja magát, ki sem derül, hogy lett volna bármi veszély. Ez minden veszélynél így van, ha védekezünk nem következik be, de így nem derül ki, megtörtént volna-e? Ha beoltatom magam, távolságot tartok, maszkot hordok, kezet mosok stb. nem derül ki, egyébként megbetegedtem volna vagy nem.

A tudományban erre van a kontroll csoport, aki nem kap gyógyszert, nem védekezik, nem keresi az Urat. Ha ugyanolyan arányban fordul elő valami a kontroll csoportban, mint a kísérletiben, akkor a vizsgált (mód)szer hatástalan. És mintha lenne arra példa, hogy a gonoszok boldogulnak, az istenteleneknek jobban megy a soruk, mint az istenfélőknek. Persze nem is lehetett igaz, evolúciósan sem – ha csak az istenkeresők maradnak meg, akkor a többiek kihalnak és néhány generáció után ilyen szempontból egynemű lenne a populáció. Szóval a kísérlet és tapasztalat nem igazolja hipotézisünket. Pedig milyen egyszerű és szép elmélet volt.

Viszont az istenkeresés nem elmélet, inkább parancs, de minimum tanács, és olyan világban hangzik el, amely jól ismeri az istentelenek boldogulásának paradoxonát. Itt nem boldogulásról, hanem pusztulásról van szó, és kifejezetten az egyéb istenekkel meg értékekkel összehasonlítva – nem érdemes másban, erősnek látszó dolgokban bízni, ott keresni menekvést. Isten keresése azt jelenti, hogy nem mást keresünk. És nem haszonszerzésért, nem azért, mert nekünk jó lesz, hanem mert a többi ajánlat kamu. Bétel, Gilgál semmi, ideiglenes és mulandó látszatok. Az Urat azért érdemes keresni, mert nincs más, amit érdemes lenne. Megnézve a felhozatalt, még mindig messze ez a legjobb.

Az, hogy az istenkeresők életben maradnak csak bónusz – bár persze egy igen lényeges tényező. A megmaradás részben arról is szól, hogy nem tévedések, látszatok felé mozdulunk, hanem a valóságot, igazságot keressük. Végülis mi ás lehetne a dolgunk?