Alapkérdés, hogy kiért is dolgozunk, fáradozunk?
Van, hogy a gyermekünk, családunk miatt tesszük a dolgunkat, őket akarjuk támogatni, ez indokolja a munkálkodásunkat. Mást nem is sorol fel a Prédikátor, pedig mennyi minden egyéb lehet még fáradozásunk oka, akár a család mellett is. Magasztos célok lehetnek a világbéke, hazaszeretet, de városunkért, utcánkért, kisközösségeinkért is megmozdulunk, teszünk. Minél konkrétabb, annál inkább megszólít minket, annál inkább érezzük sajátunknak. Lehet a törekvésünk tárgya 60 000 fa ültetése, egy játszótér felújítása, véradás valaki műtétéhez. Rengeteg jó célt találhatunk, egyedülállóként is, amiért érdemes fáradozni.
Itt nem erről van szó, nem önzetlenség vagy jó cselekedet fáradozásunk célja. A kiindulás, hogy rend van, nincs kiért munkálkodni, ráadásul javainkból van elég. Nincs kivel jót tenni, talán nem is szándékozunk, viszont a fáradozás, munkálkodás megmarad, önálló céllá lesz. Nem elégszünk meg gazdagságunkkal, többet akarunk, viszont használni azt nem. Van elég, de megvonjuk magunktól a jót, gazdagon is úgy élünk mint a szegények. Sanyargatjuk magunkat, pedig nincs kiért spórolnunk, nem teszünk a javainkkal jót. Egyszerűen csak többet akarunk. És közben még jól sem érezzük magunkat.
Ha épp nincs dolgunk, élvezhetjük is az életet. Persze a világ sosincs kész, mindig van min javítani, van kinek segíteni. De lehet olyan helyzet, hogy épp nincs senki, akiért fáradoznunk kell vagy akiért megvonni magunktól a falatot. Aktuálisan nem szorul ránk senki, épp nem kell tennünk semmit. Akkor bátran élvezzük amink van, hisz azért van. Jó megelégedni aktuális gazdagságunkkal, magunkra fordítani javainkat, ha tehetjük. A „kiért fáradozok” kérdésre válaszolhatjuk, hogy „magamért nem vonom meg a jót magamtól”. És hálásak lehetünk érte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése