Amennyiben én fazekaznék még a fazék is érezhetné, nem értek a dolgomhoz. Már csak magára nézve is bizonnyal belátná, nem egy sikerült alkotás. Viszont azt nem tagadhatná, hogy én alkottam, olyan lett, amilyen tőlem telt.
Kezdő teremtőknek érdemes valami önjavító mechanizmust beépíteni alkotásukba, ami kiküszöböli vagy korrigálja az elkövetett hibákat. Ilyen lehet az evolúció, ami tökéletesít, egyre jobbak leszünk. Csak hát ezek a mechanizmusok nem teremtenek igazán, az evolúció is csak alkalmazkodik, túlél. Csodálatos dolgok is lesznek ebből, de gyakran leépülés is, nem erkölcsi értelemben szép vagy jó, egyszerűen ott és akkor praktikus, ami akár destruktív és erkölcstelen is lehet. Ráadásul nem az alkotó elképzelése jelenik meg, hanem csak úgy alakul valami.
Annyit azért a legtöbben belátnak, hogy magunkat nem mi alkottuk, nem mi teremtjük magunkat és valahogy csak létrejöttünk – akár szó szerint, ide jöttünk a létbe. És ez tőlünk függetlenül indult, még ha mára már van is némi beleszólásunk és hatásunk a dolgainkra. Az indulás hát tőlünk független.
Visszatérve az alkotáshoz, az alkotást alakítják, általában célja, de legalábbis oka van. Egy alkotói szándék megnyilvánulása, manifesztációja. Azt mindenképpen érdemes tudnia magáról – amennyiben képes erre –, hogy alkotás és nem képződmény. Nem mindegy, hogy lehet-e valakit alkotónak tekinteni, vagy még lázadni sincs ki ellen? Amikor alkotásként gondolunk magunkra, akkor tudjuk a helyünket, értékünket – összevethetjük a többi alkotással és az alkotóhoz is meghatározhatjuk viszonyunkat. Alkotott világban alkotásnak lenni azért nem akármi.
Persze gondolhatunk magunkra selejtként vagy műremekként, hasznosként vagy haszontalanként, használati- vagy dísztárgyként – az alkotások tulajdonságainak csak az alkotó fantáziája szab határt, a meg elég széles. És minden alkotás egyedi, rajta az alkotó keze nyoma, nincs sorozatgyártás. A hasonlóság sosem azonosság, még ha vannak is ilyen-olyan kategóriák, közös tulajdonságok.
Bele lehetne jobban bonyolódni a képbe, és akár messzire vihetne az eredeti üzenetünktől. Mindenesetre érdemes lehet gyakorolni az alkotásként gondolkodást – még akkor is, ha közben mi is beszálltunk saját magunk alkotásába és képesek vagyunk valamennyire alakítani magunkat is. Mi már csak ilyen, részben önfejlesztő művek vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése