Kellemetlen, mikor kitiltják az embert, aktuálisan Ámószt valahonnan. Még akkor is, ha fura, elég ritkán látogatott hely az, pl. egy királyi szentély. Mikor már elég jól elkülönül a világi és egyházi terület fura, hogy a világi rész is igényt formál egyházi, azaz a szenttel összefüggő dolgokra. Ugyanilyen fura, mikor az egyház formál igényt a világi, profánnal összefüggő dolgokra. Van valami meghasonlott a királyi szentélyben, most királyi vagy szentély? A király a tulajdonosa, vagy a Szent? A király birtokolná a Szentet? Vagy a Szent birtokolná a királyt? Merthogy valami speciálisról van itt szó, csak nem tudni, hogy a király vagy a szent specialitása.
Bonyolít, hogy közben az ország temploma is. A király osztozik az országgal? Vagy a Szent az országgal meg a királlyal is? Az ország a Szenthez tartozik, vagy a királyhoz? A király a Szenthez, vagy az országhoz? A Szent a királyhoz vagy az országhoz – vagy esetleg a Szent mégiscsak önmagában is megvan, akkor meg mi ez a kavarás? Érdekes, hogy teljesen hétköznapi fogalom a királyi szentély meg ország temploma, de belegondolva mekkora értelmezési dilemmákat rejt.
Nem csoda, hogy Ámósznak nincs itt helye. A királyiban azért, mert próféta, a szentélyben meg azért, mert pásztor és füge őstermelő, az elhívásával már kivétetett az ország, nép köréből, templomban meg csak papoknak illene beszélni. Tehát bármi is ez a hely, semmi keresnivalója itt Ámósznak.
Azonban épp kivételes helyzete folytán teheti azt, amit akar, sőt amit az Úr akar tőle. Ahogy a hely meghatározhatatlan, Ámósz is. Ahogy a hely egyik funkciójához sincs köze, kicsit mégis mindegyikhez van. Elhívása miatt meg egyébként is felül van mindenen, hisz a világ, a törvény és Izrael alkotója hívta el, adott neki utasítást. Lehet, hogy a nyájat meg a fügét jobban szerette, biztosan békésebb élet volt, de most már ez a dolga, hogy ilyen helyeken legyen jelen, olyanoknak és olyan szavakat szóljon, ami magától nem jutna eszébe. Bizonnyal stresszesebb munka.
De hát az Úr beszédét, prófétáját nem lehet kitiltani. Nincs rá alap, nincs mire hivatkozni. Ha mégis ez történik, általában nem sül el jól, pont a figyelmeztetéstől, a korrigálás lehetőségétől fosztjuk meg magunkat. Az ítélet meglesz próféta nélkül is, csak ha elhallgattatjuk megszűnik az esélyünk.
Érdemes ezért nyitott szemmel járni, figyelni az idők jeleire, fügetermesztőkre, pásztorokra meg mindenféle hírnökökre – hátha épp nem a királyi szentélyben vagy az ország templomában szólnak, merthogy onnan elzavarták őket. Valahol viszont biztos beszélnek, hisz ez a feladatuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése