fülelés

Uram, hajtsd hozzám füledet, és hallgass meg! Uram, nyisd ki szemedet és láss! (2Kir 19,16) 

Igen kétségbeesett könyörgésből olvassuk ezt a kis részletet, melyet Ezékiás király mondott el Isten előtt. Izráel válságos időket élt át, az északi országrész Kr.e.722-ben elesett és a kicsiny Júdea is Asszíria vazallusa lett (701) Ezékiás  idejében (727-699). Állandó veszélyt jelentett az északi szomszéd fenyegetése. 701-ben Szanhérib asszír király támadta meg Jeruzsálemet, és újabb sarcot fizetett Ezékiás, aki csalódott a remélt egyiptomi segítségben.

Az ostromlók élő szóval rémítették el saját nyelvükön a harctól Jeruzsálem népét. Felsorolták az addig leigázott népeket, ebben az északi izraeli országrészt, méghozzá hamis állításokkal: pl. Ezékiás kultuszi reformjait Isten elleni véteknek állítva be. Azután sorolták az addig legyőzött népek isteneit, akik képtelenek volta megőrizni imádóikat Asszíria hadi erejétől. Ezt levélben kapta meg Ezékiás, aki „kiterítette az Úr előtt” az írást, és könyörgött, hogy halgassa Isten és lássa meg a fenyegető írást.

Imádsága elején Isten teremtő munkáját és egyetemes uralmát ismerte el. Ezzel szembe állítja a kézzel csinált és megsemmisített bálványokat, akik nem istenek. Végül könyörög a szabadulásért, hogy mindenki ismerje meg, Izráel Istene az egyedüli Úr! Az igei folytatás (20. verstől) Isten válasza – Ésaiás szavaival – Ezékiás imádságára, melyben a csúfolódó, gyalázkodó, gúnyolódó király jövőjét festi meg. Ez nemcsak Jeruzsálem felszabadulását, de az elbizakodott uralkodó vesztét is jelenti. Mindezt világtörténeti összefüggésben írja le. Szanhérib büszkesége a sikerei után: haderejével minden ellenállást legyőz, természeti akadályok sem gátolhatják. Az elbizakodott ember bukása kódolva van a magatartásába, viselkedésébe. Isten az övéit nem hagyja el, szabadítása talán késik, de el nem késik. „Alázzátok meg tehát magatokat isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” (1Pét 5.6-7.)