Nyisd meg

„Nyisd meg szádat a némáért, a mulandó emberek ügyéért!” (Péld 31,8)

Bizonyára mindnyájan találkoztunk olyan emberrel, aki – bár beszélni tudott – nem volt képes az érdekeit megfelelően védelmezni bizonyos helyzetben. Ennek következménye pedig az ő kára lett. Olyan embertársaink is vannak, akik mellé gyámot kell kinevezni, mert tényleg nem képesek képviselni jogos érdekeiket. Úgy tűnik, a társadalom létrehozta a jogrendszert, amelyben igyekezett olyan egyensúlyt teremteni, hogy igazságtalanság ne érje polgárait.

Az is nyilvánvaló, hogy minden jogrendszer magán viseli szerkesztőinek a sajátosságait, amelybe nem férnek bele bizonyos dolgok, történések, sajátosságok, emberi esendőségek. A 72. zsoltár arra példa, hogy a király maga kérte Istent, áldja meg őt. ”Isten, add törvényedet a királynak, és igazságodat a király fiának.”(1.v.) Aki „megmenti a segítséget kérő szegényt, és a nyomorultat, akinek nincs segítője. Megmenti a nincstelent és a szegényt, a szegény embereket megsegíti. Elnyomástól és erőszaktól megváltja őket, mert drága számára vérük.” (12-14. vk.) A király tehát – egészséges esetben – Istentől kapja hatalmi megbízatását. Viszont delegálnia kell hatalmát a helyi hatóságokra, bíróságokra, amelyeket ellenőrizni szükséges. (Mátyás király szúrópróba módon látogatta bíráit, amiből sok érdekes monda maradt fenn. „Meghalt Mátyás király” oda az igazság,” terjedt a hír Magyarországon 1490-ben, halála után.)

Az alapvetően Istentől kapott hatalom delegálása nem szűnt meg a különböző államformák változásai során. Magyarországi történelmünkben nemegyszer idegen hatalmak kezébe került a kormányzás feladata, vele a törvények megfogalmazása és végrehajtása. Ezzel együtt nem változott az sem, hogy az emberi szükségletek megmaradtak. Jézus Krisztus maga mondta ki, „a szegények mindig veletek vannak, és amikor csak akartok, jót tehettek velük”(Mk14,7).

 -  -  -  -  -   -  -  -  -  -  -    -  -

Ez pedig azt jelenti, hogy Jézus programot ad megnyílt szemű tanítványainak, akik az emberek embertársai, azaz sorstársai. Akik ismerik egymás életét, ki néma, ki képtelen dolgait intézni. E tényt látva, elkötelezettségünket kelti fel érdekükben. A mi felelősségünk segíteni nekik, személyesen, kapcsolatokkal, eszközökkel, találékonysággal, empátiával. Ez odafigyelést igényel, érzékenységet mások problémáira. Közben magunknak is szükséges kapcsolataink ápolása. Jézus Krisztus Péter családjában beteget gyógyít, a kánaáni asszony gyermekét meggyógyítja. Az éhezőket nem küldi el, hanem tanítványait bízza meg ellátásukkal, míg maga imádkozik az kenyerek és halak felett. Munkahelyi gondok, nézeteltérések, félreértések tisztázása, egyáltalán az emberi kapcsolatok gondozása, ezzel az általános emberi közérzet javítása nyer. 

Fentebb láttuk, hogy a jogrendszer sem lehet tökéletes, de van a jogi szintet el sem érő oldala az életnek. Szomszéd gyerekért elmenni az óvodába, vigyázni a picire, amíg a nagyobbakat ellátja az édesanyjuk. Ha észrevesszük a szükséget, azt megpróbáljuk betölteni. Élelemmel, ruhával, tanszerrel, ma már sokféle hiányt láthatunk, amelyek valóban hiányok. Néha mondhatnánk, hogy saját maguk az okai elesettségüknek. De ha szükség van, akkor a magyarázatból nem lesz betöltve a szükség. Arra is vigyáznunk kell, hogy ne szippantson be az az űr, amit látunk. Ebben is segítségre szorulunk, a Szentlélek inspirál és meg is állít, ha kell, vigyáz ránk.

El kell kérni a mennyei Atyától azt a lelkületet, érzékenységet, amely képes meglátni a segítség szükségét. Tulajdonképpen jogérvényesítést végezhetünk el sok esetben. Vagy csak jót teszünk másokkal, mert Isten nagy jót tett velünk, amikor megszólított és bűneinkért nem számonkért, büntetett, hanem bocsánattal, szeretettel ajándékozott meg. Jézus tapintattal mondja tanítványainak, hogy „jót tehettek” a rászorulókkal. Tegyük!