Vannak döntési helyzeteink. Általában próbáljuk a legjobbat, leginkább kedvezőt, hatékonyat, optimálisat stb. választani, teljes joggal. Miért is ne tennénk így?
Itt egy álláspályázatot látunk, két résztvevővel. Megfelelnek az alapkövetelményeknek: azok közül a férfiak közül valók, akik egész idő alatt együtt voltak a többi apostollal, amíg közöttük járt Jézus, kezdve János keresztségétől addig a napig, amelyen felvitetett tőlük. Biztos többen is voltak ilyenek, de végeredményként kettőt jelöltek ki, Józsefet és Mátyást, ők maradtak az utolsó fordulóra. És itt megálltak, nem lett további verseny, sorsvetéssel döntöttek. Aminek van hagyománya Izráelben, tőlünk azonban már távol áll. Érdekes lehet egy ilyen sorsolásnak a hangulata és üzenete.
Az apostoli közösség, a kvázi munkáltató szempontjából nincs döntés, a végső választást megússzák. Így a felelősséget is, és elég a megfelelő jelölteket összeszedni, innen nem az övék az ügy. Ráadásul minden fontossága mellett nem annyira bír jelentőséggel, hogy az alkalmasak közül kié az állás, nincs is helye korrupciónak, befolyásolásnak, szimpátiának vagy antipátiának stb. Jobban a helyén is van a dolog, nincs túlfontoskodva, nem esnek hasra saját hatalmuktól, szerepüktől, egójuktól. A döntés tőlük függetlenül is megtörténik, és ez a lényeg. Békésebb így, mint egy végsőkig tartó versengéssel, küzdelemmel. A jelöltek szempontjából pedig lényeges, hogy nincs miért büszkének lenni vagy szégyenkezni ha bejön vagy ha nem.
A „vesztes” esetében nincs szó kudarcról, veszítésről, nem minősítik alkalmatlanabbnak, egyszerűen ez történt. Bizonnyal maradhat a kör körül, akár „önkéntesként” és anélkül, hogy keserűség maradna benne. Jó lehet továbbra is a kapcsolata még a „győztessel”, hiszen nincs minőségi különbség közöttük, nincs arról szó, hogy rosszabb lenne. Nem győzték le, alázták vagy alázták meg, ahogy a versengésre épülő kultúrákban szokás.
A „győztes” pedig nem nyert, nem jobb. Ő a kiválasztott, ami persze nem kis dolog és komoly felelősség, bár általában a próféták nem annyira örültek kiválasztottságuknak. Vagyis megvan a feladat, a munkakör, részévé válik a csapatnak. Biztosan öröm, de nincs szó a saját érdeméről, bajnok voltáról, vagy arról, hogy legjobbnak bizonyult volna. Az egójának nem kell felfuvalkodnia, hiszen nem ő érte el. És külön jó, hogy nem kellett senkit megaláznia, konspirálnia, helyezkednie stb. Fel sem merül, hogy korrupcióval vagy doppinggal vagy más nemtelen eszközzel érte volna el.
És még Isten szuverenitása is megmarad, nem a közösség akarja „kézbe venni” a dolgait, megmondani a tutit. Megvan a lehetőség az isteni beleszólásra, nem csak kegyesen imádkoznak és úgy tesznek, mintha figyelnének Istenre, hanem teret is hagynak neki. Megteszik az előkészítést, de innen az övé, Istené a végső döntés, amit mindenki elfogad. Másként mondva: legyen meg a te akaratod…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése