aratás kapcsán

Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. Sok kegyes zsidó férfi élt akkor Jeruzsálemben, akik a föld minden nemzete közül jöttek. Amikor ez a zúgás támadt, összefutott a sokaság, és zavar támadt, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén? Pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában, Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények, zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól. (ApCsel 2,1-12)

Az ószövetségi zsidók a Pentekosztét - az aratás ünnepét - nyár elején ünnepelték. Mozgó ünnep, akárcsak a Páska - azaz a nomád hagyományból eredő, Izráel népe Egyiptomból való szabadulásának ünnepe, melynek első napjától számítva az ötvenedik napon következik. Az utazás ekkor a legbiztonságosabb Palesztínában. Ilyenkor mindig hatalmas tömeg ment fel Jeruzsálembe. A zsidók diaszpórában, szétszóratásban éltek, de a gyökereik Jeruzsálemben vannak, tudják, hogy innen ered a törvény, a szövetség. Az egész Római birodalom területén szabad a közlekedés ekkor. Az első Pünkösd, az első Evangélium hirdetése tehát Isten által elkészített időzítéssel történt. 

Pünkösd, a Pnoe, Pneuma, Szellem, Lélek ünnepe. Szabad levegő, friss levegő, amely életet, új életet hoz el. Szélroham, mely nem horizontális irányban fúj, hanem fentről lefelé. Nem az a szél, amelyik viharként jön és rombol, sodor. Fentről jövő iránya jelzi, hogy az áldás fentről érkezik. Gyökeres változást hoz. Olyan szél, ami nem rombol, olyan tűz, amely nem éget. Akár az égő csipkebokor, amivel Mózes találkozott elhívásakor. Ezek a „természeti” jelenségek egyszeriek, nem ismétlődnek, jelzik, hogy Isten nagy dolgot készül tenni. Isten nagy embereinek elhívásakor történnek ilyen jelenségek. Az elhívást kapott szolgái nem veszítik el egyéniségüket, a Lélek megszenteli a meglévőt. 

Az apostolok új nyelven kezdenek beszélni. Azaz mindenki, az egész jelenlévő tömeg – mely a világ minden tájáról sereglett össze - a maga nyelvén hallja őket. „Azt a Jézust, akit ti gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megöltetek, az Isten feltámasztotta..” (Apcs 2,23-24) Ötven nappal a keresztre feszítés után ezt így kimondani öngyilkosságnak számított. „Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk” (Apcs 4,20) Erő van a szavukban, mert erő mind az élethez, mind a halálhoz szükséges. Ezt adja meg a Lélek.

„Megtanít benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek” (Jn 14,26) A Szentlélek az, Aki által felismerjük Jézust és a megfelelő időben eszünkben jutnak a megfelelő szavak, amelyekben erő van. Megmutatja, hogy a kegyelem mennyi mindent ad. Vígasztal, bátorít. A Szentlélek új utakat mutat. Az első Pünkösd eseményei nem a templomban zajlottak. A templom ekkorra már kiüresedett, csupasz liturgia színhelye, élő tartalom híján. A templom ajtaja olykor bezárul, hogy olyan módon találkozhassunk Krisztussal, ahogyan eddig nem. Mint ahogy napjainkban is történik, hogy hosszú időn keresztül nem mehettünk a templomba. 

Akik Krisztusban egybeölelt nép vagyunk, számunkra a felekezeti határok között is átjárás lehet a Lélek által. A Szentlélek testvérré tesz. Úgy erősíti meg a kapcsolatokat, hogy azok tartalmát Ő határozza meg. A tartalom a szeretet lehet, egymás szeretete. A szeretet nem könnyű műfaj, lásd a mai szülő sokszor zsákutcába vivő szeretetét. A szeretet nem gerjed haragra, mindörökre megmarad. Pünkösd ezt teljesítette ki. Az egyház történelme során sokszor vétettünk a szeretet parancsa ellen. A Szentlélek sokszor hagyta el az egyházat megszomorodva. De Isten kegyelme, hogy vannak új és új Pünkösdök, új kezdetek. 

Pünkösd az aratás ünnepe volt a régi időben. Az első Pünkösdön aratása a 3000 lélek megtérése. Isten nem sajnálja az áldást azoktól, akiket megváltott. Velünk van, velünk jön, elküldi Lelkét, Aki hatalmas pártfogónk magunkra maradt, tanácstalan, kiüresedett állapotunkban.