2021. április 11., vasárnap

Az örök ifjúság forrása


Öregkoromban se vess el engem, ha elfogy az erőm, ne hagyj el! Zsolt 71,9


A fejlett országokban egyre komolyabb problémát jelent az idős gondozás. Számtalanul vannak, akik egyedül maradnak. Lehet, hogy valaki el tudja látni magát, nincs anyagi gondja, de magányos, mert nincs senki aki gondolna rá vagy kapcsolatot tartana vele. Aztán sokan vannak, akik rászorultak és még sem kapnak megfelelő anyagi vagy fizikai segítséget.

A Covid-19 járvány idején is, nem véletlenül, az a hatvan év felettiek a kiemelten védettek, akik a legsérülékenyebbek. Ahogy öregszünk saját bőrünkön tapasztaljuk meg, hogy az elgyengülés, leépülés jeleit, személyre szabottan. Az energia szintünk, a teherbírásunk, az anyagcserén, a szemünk, a memóriánk már nem a régi. Egyre többször ejtjük ki a szánkon, hogy egyedül nem megy. 

A zsoltáros az Úrtól vár segítséget a lelki küzdelmében és specifikusan kéri Őt, hogy tekintse rá idős korában is. Már végig küzdött egy életet és most fogyni látszik az ereje. 

Ez hasonló egy maratoni futás végéhez, tudni, hogy már nincs sok hátra, még utoljára össze kell szedni az erőnket. 

Pál tapasztalatból beszél. „Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra.” 2 Kor. 4,16. 

Ahogy a járványt, egyéb fizikai megpróbáltatást, az idős kort is lelkileg kell feldolgozni, lelkileg kell erősnek lenni. Pál tanácsa, hogy az öregedés az egy természetes folyamat, ami ellen nem tudunk tenni, el kell fogadnunk, és lelkileg viszont megújulhatunk minden nap.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése