A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Zsolt 10,2
Számtalan helyen olvashatjuk a Bibliában, hogy a gonosz mint a fű elszárad, semmivé lesz, lásd a Zsoltárok előző, 9. fejezetét, 4b vers, semmivé lettek előtted. Ez a kép minden bizonnyal az Úristen szemszögéből láttatódik, az ember sokszor máshogyan éli meg. Sokszor ragadunk bele egy szituációba, ahol ellenségeskedést élünk meg, úgy érezzük, hogy igazságtalanul bánnak velünk, senkit nem érdekel a mi oldalunk. Egyedül maradunk egy gyűlölködő környezetben.
Miért történik ez, miért nem kapunk segítséget másoktól vagy az Úrtól?
Az egyik válasz, amit talán sokszor nem is veszünk számításba, hogy mi okozzuk a problémát. Lényegében mi provokáljuk a környezetet, mi okozzuk a békétlenséget és a többieknek kezd elfogyni a türelmük. Érdemes ezt az opciót is figyelembe venni. Kezdjük magunkon a megfigyelést!
Ha esetleg nem mi vagyunk a kerékkötők, akkor miért kell olyan hosszan várakozni a megoldásra?
„Az igazat megpróbálja az Úr.” mondja másik helyen a zsoltáros (Zsolt 11,5). A próba, az edzettség a fejlődés kulcsa, ez szükséges a növekvő hithez. Persze ez mindig nehezebb, hosszabb idejű és küzdelmesebb.
Lehet még jel is arra, hogy rossz helyen vagyunk. Számtalan történet van arról, hogy Isten hogyan tereli az ő emberét egy másik helyre. Az izraeliták Egyiptomból való kiszabadulása egy jó példa. Ha nem kerültek volna rabszolgasorba (ellenséges környezetbe), akkor feltételezhetően még ma is ott élnének.
Sokszor kell választ találnunk arra, hogy egy gyűlölködő szituációt hogyan kezeljünk. Különösen a mai időben, hogy nagyon polarizált a társadalom és a különböző táborok nem figyelnek egymásra, még keresztyének sem.
Figyeljünk az Úrra, hiszen pont e célból kerülünk nehéz helyzetbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése