Kőszikla

Mt 7,15-27 (24-27):

De egy kicsit fussuk át az egész fejezetet és a Hegyi beszédet (Isten hegyen adott útmutatása az Újszövetségben), melynek záró akkordja a sziklára vagy homokra épített ház képe.

1.

„Sohasem ismertelek titeket” (7,23) - hiába a prófétálás, ördögűzés, nem biztos, hogy Jézussal való kapcsolatról szól! → ismerni= szoros kapcsolatban, közösségben lenni 

Majd így folytatja:
„Aki hallja tőlem ezeket a beszédeket és cselekszi azokat” → aki közel húzódik hozzám, beszélget velem, ismer engem→ és cselekszi - kinek a beszédeit „esszük”, figyelünk rájuk, követjük? 

- akiben megbízunk, ismerjük, méltónak találjuk = bizalmas kapcsolatot feltételez

„Aki hallja és cselekszi olyan, mint a bölcs ember, aki sziklára épít”

→ „A bölcsesség kezdete az Úr félelme (ismerete) (Péld 9,10) – A bölcsesség nem a tudásról vagy nem tudásról szól, hanem az Úrral való kapcsolat az alapja.

→ A szikla: a stabilitást, megtartó erőt biztosító alap tehát:
ha hallgatjuk és cselekedjük Jézus/Isten szavát

→ A homok: az instabil, összeomláshoz vezető alap tehát:
ha hallgatjuk és nem cselekedjük Jézus/Isten szavát

2.

A hallgatás és cselekvés:
→ugyanakkor JELE (gyümölcse: „gyümölcseikről ismeritek meg őket”) ennek a kapcsolatnak, ennek az isteni közelségnek - ez a közelség, bizalom jelenik meg a hétköznapi vallásos cselekedeteinkben: böjtölésben, adakozásban, imádságban, életemről való gondoskodás Istenre bízásában- átélem, hogy Isten gondoskodik rólam.

→ plusz állhatatosságot, megtartó motivációt, kipróbáltságot eredményez, ami fokozza bizalmunkat = hitünket abban, akit követünk → a „cselekvés” visszahat rám:

egyrészt: ki merem-e szolgáltatni magam a szavá2,00 cmnak, ki merem-e szolgáltatni gondviselő akaratának szeretteimet? (Felviszem-e Izsákot az áldozó halomra? „Isten majd gondoskodik áldozatról fiam...”) Bízom-e benne minden helyzetben? - „és, ha nem tenné, akkor is!”

másrészt: mindaz, ami történik velem, tudom-e az Ő kezéből venni, mellyel szándéka van az életemben, akár „ujjgyakorlatként”: „Tudok bővölködni és szűkölködni is, hozzászoktam a jóllakáshoz is, az éhezéshez is.” (Fil 4,12) De ez csak egy példa a számtalan közül... Lehet, hogy nagyobb, tomboló viharok feszülnek neki majd a háznak később, melyekre most edzek éppen...

→ Boldogság: Boldogok, akik hallgatják és megtartják Isten beszédét, sőt: „Az én anyám és az én testvéreim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és megtartják.” (Lk 8,21) – mondja Jézus. Illetve Ő a vőlegény, mi a menyasszony – Isten és ember köteléke a házasság szövetségéhez hasonlítható aSzentírásban - a legszorosabb kapcsolatokhoz hasonlítja Jézus a Vele való közösségünket. Ő maga is ezt az Isten-ember egységet mintázza, majd Őbenne mi magunk is Istenben élhetünk.

- „Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged! (Szela.)” Zsolt 84,5

3.

A hallgatás és nem cselekvés:
→ is jele (gyümölcse) a kapcsolatnak, illetve a kapcsolat nélküliségnek
→ az összeomlást eredményezi
→ LÁTSZATot szül: „Báránybőrbe bújt farkasok” - nincs összhang a gondolatok, vágyak és a tettek, szavak között.

4.

A szikla és a homok alap is:
a kapcsolatról/bizalomról szól!

→ Önmagunkban képesek vagyunk-e arra, hogy már gondolatainkban, érzéseinkben, vágyainkban is cselekedjük a másik számára jót, (amit a magunk számára is kívánnánk)? Ez csak az Isten közelségében valósítható meg, Ő tehet erre szabaddá:

-„Ha engem szeretsz/ ha én vagyok a te Istened, nem fogsz ölni, nem fogod kívánni a másét...” (2Móz 20)
- Zákeus, Pál apostol, Jónás példázzák, hogy Isten képes megváltoztatni a vágyainkat.

→ Épp a kapcsolódás termi meg bennem ezeket a gyümölcsöket, amint a halálra aggódás és egyéb Jézus által a Hegyi beszédben említett dolgoktól és dolgokra (szelídség, együtt sírás...) való szabadságot, érzékenységet is.

→ NEM a gyümölcsöket kell tehát megváltoztatni, hanem a KAPCSOLATOT, amely eredményezi a gyümölcsöket. Éppen ez szakadt meg az Édenkertben. Gyümölcse lett a szégyen, a fájdalom, a fáradságos munka, az uralkodás egymás felett... az Isten elöli elrejtőzés, a másikra mutogatás...

→ és NEM a gyümölcsök (cselekedetek) miatt kerülünk vissza az Isten országába, hanem a kapcsolat valósága, jelenléte miatt vagyunk máris benne. Ez eredményezi majd a cselekedetek más irányát is: a hallgatja és cselekszi egységét – harmóniáját. A külső-belső összhangját.

A hallgatja és cselekszi bizalma, bensőséges állapota („velem jár”) eredményezi: a HIT mozdulatát.

- Nóé (1Móz 6,8)
- Ábrahám (1Móz 12,1)
- Zákeus (Lk 19)

→ Fontos a sorrend!

Isten Teremtő szava elhív, megszólít, kegyelemmel vesz körül/elfogad úgy, ahogy vagyok:
- gyilkos Mózes, Saul
- uzsorás Zákeus...

ÉS átformál! Újjáteremt. A közelsége elindít, megváltoztat, alkalmassá tesz (Mózes, Péter). Megváltoztatja, helyreállítja a viszonyulásaimat: segítőtárssá tesz ismét. „Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus”.

5.

A mindennapokban tudok-e stabil lenni? A különböző életszakaszok válságaiban, halálfélelemben, létbizonytalanságban, ökológiai válságban, járványban, állandó változásban... - MI adja a stabilitást? A több lábon állás, az anyagi biztonság? Ezek nagyon fontosak és felelősségünk van ezekben. De megvalósításukhoz energiaforrásra van szükségünk, az elrejtettség, biztonság érzésére.

Ráadásul még nem beszéltünk a jézusi szempontokról: világosságot – ne taszító, bántó fényforrást, hanem hívogató fényt a sötétben, meleget árasszak a mindennapjaimban. Ne romhalmazként induljak el reggel vagy kezdjem a napom a családomban. Tudjak jó íz lenni, megízesíteni, nem elsózni a környezetem életét. Erre nekem nincs önmagamban forrásom. Ehhez kell a saját elrejtettségem, biztonságom, Istennek az én életemet is hordozó szeretete és az ehhez való kapcsolódás: „nélkülem semmit sem tehettek” (Jn 15,4-5).

Fontosak a minket körülvevő példák is, akiken keresztül Isten vonz minket magához.
És mi lesz a tomboló viharok, árvizek és szelek idején, az még plusz kihívást jelent! :)

Kérdések:
Miféle árvizek és szelek fenyegetik a házunkat?
Mi a példázatban a kőszikla?

Ezek mind az Isten országának képei: a kapcsolatiság képei.
A kőszikla is, mint a hallgatásból és cselekvésből adódó stabilitás, tehát az Isten országának/uralmának jelenléte az életemben, mely a próbák és kísértések viharában képes megőrizni és megjeleníteni mindennapjaimban is az áldásait, gyümölcseit.