Mózes Isten meghívására lelép, otthagyja a népet merthogy aktuálisan más dolga van. A kőtáblákért megy, de hát Isten invitálása mindig bizonytalan, nem tudni meddig tart, mi lesz belőle. Úgyhogy rendelkezik, a status quo fenntartásáról, a kialakult jó rend megőrzéséről, saját maga helyettesítéséről. Gondosan jár el.
Merthogy ismeri az övéit, lesznek vitás ügyeik. Azt hinnénk, egy hegy alatt várakozni egy hosszú út közepén, az békés dolog. Az eddigi út alatt előkerültek és így vagy úgy de rendeződtek a viták, most a megpihenés alatt mindenki örül a nyugalomnak. Hiszen tudható, hogy tovább kell menni, ez most egy abszolút jellegtelen valami, említésre sem méltó. Hogy Mózes felmegy a hegyre nem sok vizet zavar, majd lejön és folytatjuk.
Mózes tudta, hogy viták mindig vannak. Régiek, újak, talán csak időtöltésül is. Valahogy nem a jó rend, az egyetértés a nép alapállapota, valami feszültség mindig akad. Kell egy külső fél, aki ezt megoldja. Próféta, rabbi, guru, kári, bíró, király stb. egyik vagy legfőbb feladata épp a viták rendezése. Hol direkt ítéletmondással, máskor bölcsességgel, olykor türelemmel, esetleg humorral. A viták számos módon rendezhetőek, és jó ha van egy intézmény, aminek ez a feladata.
Már maga a tudat, hogy a viták nem természetellenesek, hogy sokszor spontán megoldódnak vagy együttműködéssel sikerül rendezni, hogy szükség esetén külső segítség is igénybe vehető – megnyugtatóan hat. Nincs okunk kétségbe esni egy vita miatt.
Mózes végül a törvénnyel tér vissza, a legfőbb vitarendező megoldással. Mert van rend, és Isten is rendet akar, közöttünk is. Jó ezt tudni, a viták hevében különösen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése