Ebben a Zsoltárban a természetet uraló Istenről zeng Dávid. Trónol az Úr, így fogalmaz, ami mai magyar füllel hallva kissé negatív felhangot is érzékelünk. Isten uralkodik, kontrollal bír, amit elkezd azt be is tudja fejezni, nem egy olyan vezér, aki önmagával eltelve, pöffeszkedve a körülötte történő eseményekről mit sem tudva élvezi az uralkodás minden javát.
Saját magán is uralkodik, aki másokon uralkodik.
Amikor eldönti, hogy özönvizet bocsát a Földre, akkor azt is tudja, mikor és hogyan fejeződik be a katasztrófa. A természetet követi az Ő akaratát.
Nekünk embereknek más a viszonyunk a természettel. Ki vagyunk szolgáltatva neki, félünk, bizonytalanok vagyunk, hogy milyen lesz az idő, lesz-e eső a termés miatt, fog-e sütni a nap az esküvőn, esni fog-e a hó és járhatatlanok lesznek-e az utak?
Az Úristen erőt ad és békességgel áld meg. Megsegít, hogy elérjük célunkat és eloszlatja a kétséget a jövőt illetően. Ő uralja a mindenséget, mindazt ami számunkra rémisztő. Özönvizet tud árasztani, és minden évben biztosítja a termés bőségét. Az ő békessége nem hasonlítható semmihez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése