A bölcs tartja magát. Ez a magatartás, amit Jakab is említ. Lehetne miheztartás is, kérdés hogy mi az a mi, amihez tartja magát, úgy tűnik a tulajdonságok felsorolása erre akar rávilágítani. Amely felsorolás lehetne a szelídség kibontása is.
Bizonnyal mégsem a szavak számítanak, pedig milyen jól el lehet szórakozni a magatartás szóval. A bölcsesség megnyilvánul, felismerhetően valamilyen. Általános vélelem, hogy a bölcs ember keveset beszél, azt is halkan, figyelemfelkeltés nélkül. A bölcsesség lényege elvileg, hogy a bölcs tudja. Viszont ha tudja, akkor úgy is viselkedik. Aki tud, az nem viselkedik tudatlanul, bizonytalanul, például nem bizonygat, győzköd másokat. Nehezen képzelhető el egy bölcs acsarkodó, gyűlölködő gesztusokkal. Magabiztos - könnyen, hisz általában igaza van -, így nem kell kapkodnia, felesleges mozdulatokat tennie, biztosan nem kalimpál vehemensen beszéd közben. Nyugodt, szelíd viselkedési elemek jellemzik, vagy épp bizonyos viselkedések hiánya.
A bölcsesség csak ezzel a viselkedési formával együtt hiteles. Okos sokféleképp lehet az ember, és ez sem kis dolog ám, de a bölcsek valahogy hasonlóak. Ha csendben maradunk bölcsek is maradhatunk a mondás szerint.
A viselkedésen túl is van viszont valami: a gyümölcsök. Nagy lelki nyugalommal lehet viszályt is szítani, magabiztos kijelentések jöhetnek a méretes egónkból is. Lehet bölcsnek látszani, akár követőket vagy hódolókat is szerezni, de valahol bejátszik valami tisztátalan, békétlen, méltánytalan, követelőző, irgalmatlan, elfogult és hamis, amitől az egész disszonáns lesz. Megjelenik valami, ami nem felülről való, és így nem szelíd, megnyugtató lesz, hanem ijesztő. Továbbra is erős, akár meggyőző, de hiába van igaza - legalábbis úgy tűnik -, valahogy az igazság mégsincs nála. Nem lehet az a megoldás, a magyarázat. Mert Isten nem olyan.
Ezért kell ismernünk Istent és látnunk a gyümölcsöket. Figyelni az égre, a földre, a tettekre. Arra, ami megmutatkozik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése