A boldogságról általában egy kellemes, kicsit lebegő állapot jut eszembe. Olyan nyugodt, csendes, békés. Amikor minden rendben van, esetleg valami éppen jól összejött, legalább nagyjából, nincs komolyabb aktuális feszültség. Én biztosan azt mondanám, a boldog ember így érzi magát.
Dávid viszont nem állapotot említ boldogság gyanánt, nem békét vagy sikert, hanem bizalmat. Szó sincs optimális helyzetről. Persze szerencsés esetben az előbb vázolt helyzet is igaz lehet, de nem ezen múlik. Hanem bizalmon.
Dávid így igazodik, nem a kevélyekhez és hazugokhoz, mivel az Úrban bízik. Ez meghatározza hozzáállását a dolgokhoz, és önmagához valamint az Úrhoz is. Jakabnál is így lehet öröm a kísértés, ami pont feszültséggel jár – de ha van bizalmunk, a hitünk próbájából győztesen és megerősödve jövünk ki. Tulajdonképpen boldogan.
Nem a helyzettől boldog, hanem a helyzet ellenére, mivel bízik. Van, hogy ilyen egyszerű.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése