2021. január 24., vasárnap

Bölcsesség az életvezetésben

„Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.” Zsolt 90,12


Az új év kezdete sokaknak jelent új elhatározásokat, új korszakot, a régiek felülvizsgálatát, a változtatás szándékát. Holnaptól egészségesebb táplálkozás, több mozgás, hatékonyabb időbeosztás, több olvasás, több bölcsesség…
Mit jelent a bölcsesség, hogyan lehet megszerezni, miben nyilvánul meg? Vegyük sorra három aspektusát: bölcsesség az életvezetésben, a döntésekben, a beszédben. Ebben az elmélkedésben az életvezetés szemszögéből világítjuk meg a bölcsességet.

A régi korok emberének nem volt határidőnaplója. Valahonnan mégis tudta, hogy a napokat „számolni kell”. Vagyis szervezni, strukturálni. Reggel felkelni, este lefeküdni, s a közte levő időt elosztani munka és család között. Tudták, hogy a napjaik nem örökké tartanak, egyszer véget érnek. Ahogy egy nap, úgy az élet is. Az évszakok és az időjárás is meghatározta a napi teendőket, főleg ott, ahol az ember a természetnek jobban kitett környezetben élt. Ezek a struktúrák szoros keretbe fogták az ember időbeosztását, életvezetését. Ugyanakkor meg is könnyítették azt, nem kellett bizonytalan kimenetelű döntéseket hozni, mert adta magát a teendő. A létfenntartás munkálatai, az életesemények, születés, házasság, halál, az ünnepek.
A ma emberét nem fojtogatja olyan szigorúan a természet-adta keret. Nem muszáj lefeküdni, amikor a nap lemegy, a villanyvilágítással megközelítőleg nappali fényviszonyokat tudunk teremteni otthonunkban. Az életkorunk is meghosszabbodott, az orvosi életmentő, életminőséget javító beavatkozások, gyógyszeres támogatás, terápiák kitolják az élet végső határát. A fiatalság látszatát a szépítőipar megannyi trükkje tartja fenn. Látszólag nem vagyunk kiszolgáltatva a természet körforgásából eredő kötöttségeknek. Így nem tűnik fel, hol és hányszor lépjük át a valóság és a virtuális lét határát, egyre több időt töltünk a „felhőben”.
Ezek eltakarják annak a kínját, amikor egy emberre ránehezedik saját élete rendjének, rendszerének, határainak hiánya, hibás volta. Az élet azon terhei, hiányai, amelyek megmutatják, hol szorulunk rá a fentről jövő bölcsességre, mert magunk képtelenek vagyunk átlátni, rálátni életutunkra.
Bizonyára mindannyiunknak vannak olyan tapasztalatai, hogy utólag szerettük volna megváltoztatni a történet menetét. Másképp csinálnánk ma már. De akkor, ott, nem láttuk. Nem volt rálátásunk. Nem ismertük eléggé a lehetséges következményeket, önmagunk képességeit, vagy nem volt cselekvési tervünk.
Mindez azonban megváltoztatható. Életünk rendetlensége akár mintegy „Krisztusra vezérlő mesterünkké” is válhat jó esetben, ha nem igyekszünk kézzel-lábbal, pótszerekkel betömködni a réseket, elhallgattatni a belső űr kongató jelzéseit.
Mikortól juthatunk „bölcs szívhez”? Amikor sikerült „úgy számlálni napjainkat”? – Már közben is… Minden napnak megvan a maga iskolája. A napok, a lépések is válhatnak bölccsé, ha figyelünk a Bölcsesség Kútfejére. Bármilyen hihetetlenül hangzik, bölcsesség kell az apró mindennapi döntésekhez, hétköznapi rutinhoz is. Ez akkor válik sok esetben nyilvánvalóvá, amikor valakire rászabadul a korábbihoz képest több, nagyobb lehetőség, pl. több szabadidő – munkanélküliség, nyugdíj, betegség formájában. Ekkor jövök rá, hogy életem addigi idejét kötelező rutinok – napi munkába járás – határozták meg, nem volt idő (vagy nem fordítottam rá), hogy eldöntsem: előbb a számítógépet nyissam ki, vagy előbb megfőzzem az ebédet, stb… Azt hinnők, mindegy. - Nem mindegy. Kis lépések teszik ki a nagy utakat. Csalóka illúzió, hogy szabadságom van bármit tenni, jól dönteni. Ne a végén kelljen ráeszmélnünk, hogy nem sikerült bölcs szívhez jutni…
Nem tudunk végső választ adni, miben áll a bölcsesség. Mindenkinél másban. De már a keresés is szép. Aztán egyszer visszanézve meglátjuk, hogy elkerültünk egy nagy szakadékot. Nem mentünk bele egy útvesztőbe. Vagy menet közben egyszer csak megérezzük, amikor magunkról megfeledkezve futjuk a pályát, hogy Isten is örömét leli bennünk, kedvtelve nézi, amit csinálunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése