A tisztaság fél egészség. Járványos időben akár ennél nagyobb arány is lehet. Ráadásul ami piszkos, azt általában nem tartjuk esztétikusnak, elkerüljük, viszolygunk tőle stb. Nem véletlenül, hiszen látjuk hogy szennyes, romlott, akár veszélyes.
A lelkünk kevésbé látszik, nem kerül a kirakatba, csak valamilyen jelekből, megnyilvánulásokból ismerhető meg. Így próbálunk másokéra – meg mások a miénkre – következtetni, elég jelentős hibaszázalékkal. Nem véletlenül tarja fenn a jogot az Úr a lelkek vizsgálatára – merthogy a magunk útjait tisztának látjuk, ez már csak ilyen. A másikat meg a magunk tisztának vélt útjairól szemléljük, a hozzánk eljutott igen kevés és nem is feltétlenül egyértelmű információ alapján. Kiszámíthatjuk a sikerünk esélyét.
Javít a hatékonyságunkon, ha saját lelkünket tisztogatjuk, legalább a kiindulásunk korrekt. Ha az utaink nem csak a magunk szemében tiszták, valóban azok. Ehhez az igazság kell, a leplezetlen valóság – ami egyébként logikus is. A tévedés, képzelgés, önámítás, ellen legjobb az igazság lehet, ami mégiscsak objektív. Ha az igazságnak engedelmeskedünk, a lelkünk is tisztul, mi mást is tehetne?
És igen, az igazságnak engedelmeskedni kell, nem elég meglátni. Fel kell fogni kényszerítő erejét, kérlelhetetlen voltát: „a valóságtól nem óvhat meg semmi sem”. A világ ilyen, az emberek ilyenek, a másik ilyen és én is ilyen vagyok. Próbálhatjuk valahogy látni, másként szemlélni, tompítani vagy élénkíteni, de ami van, az mégiscsak az, ami. És ez tisztítja a lelkünket a felesleges és káros egyebektől.
Jézus magáról is mondja, hogy Ő az igazság. Ő is az, Aki, ráadásul tőlünk független, Aki van. Erre a valóságra érdemes felhívni saját figyelmünket, mert többek között a lelkünk tisztítására is alkalmas igazság ez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése