Megannyi történetet ismerünk a két fivérről. Amikor egy családban két fiú testvér van. Ők rivalizálnak. Egyesek azért, hogy ki szereti jobban a másikat. Ez az unalmasabb verzió. Mások a szokásos módon, ahogy két fiútestvérhez illik: ki az erősebb, szebb, okosabb és így tovább.
Az egyik úgy érzi nem egyenlően bánnak velük a szülők, az emberek. A másikkal kivételeznek. Neki sokkal nehezebb az élete minden szempontból. Ezért haragszik mindenkire, de legfőképpen a testvérére. Pedig ő aztán erről nem tehet. Versenynek tekinti az életüket és az nyer, aki tovább bírja, aki túléli a másikat. A halál az a vesztéssel egyenlő. Utána már nem kell vitázni, versenyezni. Minden magyarázatot kap, még ha egyoldalúan is.
Aki korán hal, az kimarad sok mindenből. A rosszból is. A megöregedésből, a kín lassú elfonnyadásból. Akkor ki is nyert?
Kain a legelső ember, aki az anya méhben fogantatik és születik meg, a történelem során ezt majd hagyományosnak fogják tekinteni. Az is megszokott lesz, hogy az első szülöttet kitörő örömmel fogadják („Isten segítségével embert hoztam a világra.”), a második gyermek világra jöttéhez már nem nagyon tesznek hozzá semmit.
Vajon az elsőszülöttnek nagyobb a felelőssége, nehezebb a sorsa? Így érezte Kain is? A földművelés azért nehezebb mint a pásztorkodás, nem? Kain őszinte volt a termésáldozatával? Hiszen ő hogyan áldozhatott volna állatot, ha neki csak búzája volt? Ezt biztos meg tudta volna így magyarázni és joggal lehetett mérges, hogy az ő áldozatát nem fogadta el az Úr.
Isten döntése miatt volt mérges és ezt a testvérén bosszulta meg, mert Istennek nem tudott ártani. Vagyis csak így közvetetten, hogy megölte Ábelt. Előre megfontoltan. Nem felindulásból, hanem megtervezve. Hidegvérrel.
Mihez lehet kezdeni Kainnal? Ő a legelső szülött ember. Ez nem egy jó kezdet.
Isten hosszú beszédet intéz hozzá. Sokkal több ideje megy el Kainra mint Ábelra. Próbálja jó útra téríteni, ugyanakkor példát állít mások számára Kain döntéseinek következményét bemutatva. Kain nem jól döntött, az Úr nem tekintett az ő áldozatára. De ebben a történetben ez volt a legkisebb baj. Kain tudta tetézni, fokozni. Pedig csak vállalnia kellett volna a döntését.
Isten nem bánik egyenlőképpen a testvérekkel, hanem mindenkivel a maga módján. Fogadjuk el, amit Istentől kapunk, életünket ne hasonlítgassuk másokéhoz, ne irigykedjünk, mert nem ismerjük a másik teljes történetét, ne okoljunk másokat! Ha gondunk van az élettel, Istennel beszéljük meg!
Ez életmentő lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése