kinyilatkoztatás

Azután megmutatta az élet vizének tiszta folyóját, amely ragyogó volt, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jött ki, az ő utcájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája volt, mely tizenkét gyümölcsöt termett, minden hónapban meghozva gyümölcsét és levelei a pogányok gyógyítására valók. És semmi elátkozott nem lesz többé, és az Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz és az ő szolgái szolgálnak neki. És látják az ő arcát és az ő neve a homlokukon lesz. És ott éjszaka nem lesz, és nem lesz szükségük lámpásra és napfényre, mert az Úr Isten világosítja meg őket és országolnak örökkön örökké. És ezt mondta nekem: E beszédek hívek és igazak és az Úr, a szent próféták Istene bocsátotta el az ő angyalát, hogy megmutassa az ő szolgáinak azokat, amiknek meg kell lenni hamar. Íme eljövök hamar. Boldog, aki megtartja e könyv prófétálásának beszédeit. És én János vagyok az, aki ezeket hallottam és láttam: és amikor hallottam és láttam, leborultam az angyal lábai előtt, hogy őt imádjam, aki nékem ezeket megmutatta. Az pedig azt mondta nekem: Vigyázz, ne tedd, mert szolgatársad vagyok neked és a te atyádfiainak és azoknak, akik megtartják e könyvnek beszédeit. Az Istent imádd. Jel. 22. 1-9.

Jézus születésével Isten ígérete teljesedett be. A születés hidat képez a prófétai jövendölések és a még be nem következett jövőbeli események között. A mostani várakozásunk már nem a Messiás megszületésére irányul, hanem második eljövetelére. (Íme, eljövök hamar!)

János a Pathmos szigetén kapja ezeket a kijelentéseket, melyeknek súlya alatt leborul és a „hírközlő” angyalt imádni készül. Azonban az figyelmezteti arra a sürgető szükségszerűségre, hogy ne mást, csakis Isten imádjuk! 

Ha mást imádunk, ez lelkünk torzulását vonja maga után. Elszívja az erőnket, ellopja személyiségünket. Kit ne kísértene ez meg? Éppen ezért bátorít minket a Jelenések könyve, mely a kozmikus méretű helyreállításról, a helyreállított teremtésről, az új teremtésről beszél. – Milyen lesz az? – Nem tudjuk elképzelni. Ezért először azt kell tudnunk, milyen nem lesz.

Először is nem lesz átok a városon. Az emberen átok van, ami a bűnnel jött be a világba. Földi körülmények között az átok elkerülhetetlen. Isten „porciózta ki”.

Megátkozta először is a kísértőt. Ezután a kapcsolatainkban is jelen van az átok, kiterjed a nő-férfi kapcsolatra. Jelen van a szülés, a születés nehézségeiben, fájdalmában. A nőgyógyászati osztályok kínjai sokat tudnak erről. (Mi lett volna, ha József és Mária nem így döntöttek volna, ha nem lenne számunkra menekülés az átok alól a Megváltó világrajöttével…)

Az átok a férfinak is kiporcióztatott. A család fenntartásának felelőssége, a munka terhe, mely a mai modern technika ellenére is mázsás súllyal húzza a férfi vállát. 

Mikor szűnik meg mindez? Csak majd a helyreállításkor, az új teremtéskor? Az Evangélium örömhíre számunkra ez: – Nem! Jézus átvállalta tőlünk az átkot. „Átkozott az, aki a fán függ”. Ennek tudatában veheti fel a harcot az átokkal mindaz, aki elfogadja Őt.

Továbbá: Nem lesz éjszaka. Tudjuk, hogy a bűncselekmények kilencven százalékát éjszaka, sötétben követik el. Az éjszaka a legnyomasztóbb gondolatok, a magányosság, elvetettség érzése megélésének ideje is. Sokszor a legnyomorultabb gondolatok ideje. Ebbe a sötétségbe hozza el Jézus az ő világosságát. 

Mi lesz ott?

– Olyan fa, mely tizenkétszer hoz gyümölcsöt.

– Olyan folyó, mely ragyogó, mint a kristály.

Nem értjük ezeket a képeket. 

Ki lesz ott?

Jézus. Ő, aki most is itt van. Áldani fogjuk őt örökké. Már nem lesz szükség a hitre, mert látni fogjuk Őt. 

Hogyan várjuk, miért várjuk Őt?

    • Minden eddig felsorolt nyomorúságunk meg fog szűnni. Már most vigasztaló, hogy Jézus is szenved ezek miatt („Meddig szenvedlek még titeket?”) Véget vet minden megkülönböztetésnek, nyomornak, átoknak.

    • Ígéretei beteljesülnek. A karácsony már egy ilyen beteljesülés. De van, ami még nem teljesedett be. A gúny, a nehéz életút ma még osztályrészünk, de tudjuk, hogy ez el fog múlni. Egyszer vége lesz a szenvedéseknek, a kozmikus nyomorúságnak. 

    • Aki elszakadt Istentől, az újjáteremtésben visszatalál Hozzá. Bárány és jegyese, Isten és népe újra egyesül. „Az Ő jele lesz a homlokukon”. Visszaáll, helyreáll a teremtettség. Krisztus teljesen a miénk lesz, mi pedig az övé. 

Csak az a kérdés, hogy várjuk-e ezt, vagy valami mást várunk? Ha ezt várjuk, bizonnyal nem fogunk csalatkozni.