Johann Sebastian Bach 132. Adventi Kantátája adta meg esténk alaphangját: „Építsetek utat a pusztában az Úrnak! … egyenes utat a kietlenben Istenünknek.” (Ézs 40, 3) A prófétai igék jó alapot adtak az adventi gondolkodáshoz. Igen… Ádvent van, az Úr jön… karácsony a küszöbön, csúcson a bevásárlás, kinek-kinek kora, érettsége szerint – örömöt szerezni.
Ebbe a várakozásba szól bele a próféta: „Oszd meg kenyeredet.”…”építsetek utat a pusztában az Úrnak.” Nem pusztán ószövetségi igék ezek. Krisztus maga mondja tanítványainak közösségében: „Szegények mindig lesznek veletek”.(Mt 26,11) (Igaz, e mondat címzettje Júdás, aki érdekelt volt a bevétel alakulásában.)
Napjainkban a társadalom is megmozdul, akciókkal, gyűjtéssel, ünnepségekkel készülnek az ünnep előtt, mintegy eleget téve a szokásnak. Ajándék… élelmiszer csomagok, utcai vendégségek utalnak arra, hogy közünk van egymáshoz, gondolunk a szegényekre. (Egy éhséglázadás tragikus lenne!)
Keresztyénként részt veszünk ezekben az akciókban, erősítve annak közösségi jellegét. Ugyanakkor szembetűnő, hogy hány embernek boldogtalan a karácsonya, mert nemcsak a teste éhezik, hanem a lelke is. Jakab apostol világosan mondja: „Menjetek el békességgel, melegedjetek meg, és lakjatok jól, de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, mit használ az?
Az Újszövetségben szép példáját látjuk az adakozásnak, szegények megsegítésének: a 2. korinthusi levél 8. fejezetében megható példáit látjuk ennek. Voltak, akiktől nem kértek adományt az elszegényedettek javára – Macedónia gyülekezeteitől. Ők ezen megsértődtek és „sürgetve kérték, …hogy részt vehessenek az adakozásban…először önmagukat adták az Úrnak.”(3-5 vk.) Bizonyára ismerték Dávid hálaimáját: „Tőled ered a gazdagság és a dicsőség, te uralkodsz mindenen… ki vagyok én és mi az én népem, honnan volt erőnk ilyen önkéntes adakozásra? …tőled van mindez és csak azt adtuk neked, amit a te kezedből kaptunk… Ez az egész halom kincs, amelyet összeadtunk, a te kezedből való, és a tied lesz mindez.” (2Krón 29, 12-19)
Ismerték az Ószövetséget és Isten hatalmát, amely áldást ad azoknak, akiknek szíve irgalmasságra indul. A ’mindenkori szegénység’ nem válogat, mai életünk bizonyítja ezt, ne zárjuk be szemünket, szívünket és kezünket.
„Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét, hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.” (2Kor 8, 9)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése