Amikor Jézus továbbment onnan, meglátott egy embert ülni a vámnál, akit Máténak hívtak, és így szólt hozzá: "Kövess engem!" Az felkelt, és követte őt. És történt, amikor Jézus asztalhoz telepedett a házban, sok vámszedő és bűnös jött oda, és letelepedtek Jézussal és az ő tanítványaival együtt. Meglátták ezt a farizeusok, és szóltak tanítványainak: "Miért eszik a ti mesteretek vámszedőkkel és bűnösökkel együtt?" Ő pedig, amikor ezt meghallotta, így szólt: "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot. Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket." Mt 9,9-13.)
Hitre jutásának történetét kb. 30-35 évvel az események után írja le Máté. Reflektál vele egyúttal saját korára is. Elmondja, hogyan látta az akkori társadalmi környezet, valamint hogyan látta Jézus a vámszedőt.
Hogyan vélekedett a környezet? – Sommás ítéletek formájában.
Először is: „Vámszedő”. Az első dolog a pénz, amire asszociáltak vele kapcsolatban. Izrael Jézus korában szociális feszültségekkel terhes térség volt. A társadalmi olló egyre szélesebbre nyílt. A vámszedőket úgy látta nép, mint akinek soha nem elég, amije van, mindig többet akarnak. Ez jellemző általában a gazdagokra, mindig több kell nekik. Nem ismerik az „elég” fogalmát. „Elég néked az én kegyelmem!”/2 Kor. 12: 9./ Az „elég” magában hordozza a megelégedettséget, a hálát. Önmagában tehát a gazdagság, a pénz nem lenne bűn, ha hálaadással, megelégedéssel párosul. A vámszedőkre ez kevésbé volt jellemző, így éltek a köztudatban.
Másodszor: A vámszedői „hivatás” nem teszi lehetővé a tisztességes vagyonszerzést. Lásd: Zákeus, aki az egész vagyonát szétosztotta – mivel tisztességtelenül szerezte. Vannak olyan szakmák, munkakörök, amelyekben nem lehet nem korrumpálódni. A nagy vagyon sok esetben feltételezi a hozzájutás tisztességtelen voltát.
Végül: A vámszedőt a zsidók hazaárulónak tartották. Az ő gondolkodásukban a szabadság kiemelt helyen szerepelt. Jézus azonban másfajta szabadságot hoz nekünk, számára nem az a fontos, ki uralkodik rajtunk, hanem az, ki uralkodik bennünk.
Máté tehát a külső megítélés szerint reménytelen. Kizárták, kiközösítették. De nem reménytelen Jézus szemszögéből. Ő úgy tekint rá, mint egy beteg emberre. („Nem az egészségeseknek vagy szükségük orvosra, hanem a betegeknek”). A betegség legyengít. Bár az emberek erősnek – keményfejűnek, meggyőzhetetlennek – láttát Mátét, Jézus a nyomorult rászorulót látta benne. A szenvedőt. Akire éjszakánként talán ránehezedtek a bűnei, aki a reménység és az elveszettség között hányódott.
Mielőtt elhívta volna, Jézus meggyógyított egy gutaütöttet nem messze a vámszedői asztaltól. Ezt Máté végignézhette, akárcsak Saul István vértanú megkövezését, ami hatott rá, bár nem mindjárt látszott rajta kívülről.
Jézus ekkor odalépett és így szólt hozzá: „Kövess engem!” Az felkelt és követte őt. Az első szóra. A megtérés csak Isten oldaláról nézve történhet meg bármikor. Az emberi oldalról nem. Mindennek rendelt ideje van. A megtérés legjobb ideje az ember életében az ifjúkor. Vagy a hívó szó meghallásának a pillanata. Ennek elmulasztása ítéletet vonhat maga után. Lásd Heródes, akihez a fogvatartott Jézus egy szót sem szól. Megtérhetett volna, amikor Keresztelő János szólt hozzá annak idején, de nem hallgatott rá. Jézussal való találkozásakor már elkésett. De a jobboldali lator meghallotta az első szót. Számára ez a kezdet volt, nem a vég. Jézus így szólt hozzá: „Mondom neked még ma” (tehát ma, itt a kereszten, ebben a helyzetben, amikor már látszólag mindennek vége…)
-„Kövess engem!” Mondhatott volna mást is neki. - „Te egy tolvaj vagy” – például. De ez nem használt volna. Az ítélkezés nem segít. A kegyelem az, ami megtérésre hív.
„Mert kegyelemből van üdvösségetek hit által” (Ef. 2:8)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése