2020. november 8., vasárnap

hazatérés


Isten mondja, sírva jönnek, és fohászkodnak, miközben vezetem őket… (Jer 31,9a)

Hazafelé tartanak, ahol várják őket az ismerős helyek. Újra látják a kerteket, házakat. Más minden, mint régen volt, elvadult táj, megváltozott utak, romok is láthatók. Háborút élt át az ország. Akik pedig hazafelé tartanak hetven év után, többségük nem itt született, hanem a fogság alatt. Szüleiktől tudják, hogy ez az ország az övék volt, most pedig hazafelé tartanak. A sírás és fohászkodás feltörhetett a múltért, miért vétkeztünk, hogy ekkora büntetés, fogság lett az osztályrészünk? Hangozhatott az új helyzet miatt: mi hazaértünk, tudják, hogy ez Isten vezetése, szeretetének kiáradása és ezt maga Isten mondja róluk. Még nem jutott el a tudatukig. Az események nem mindig érthetőek körülöttünk. Ha mindent ismernénk, akkor sem derülne mindenre fény, ezért vagyunk zavarban és ellentétes dolgokat érzünk, teszünk. 

A 126. zsoltár zarándokai így énekelnek: „Mikor jóra fordította Sion sorsát az Úr, olyanok voltunk, mint az álmodók. Akkor megtelt a szánk nevetéssel, és örömkiáltás volt nyelvünkön.” (Zsolt 126,1-2a) Ők is hazajönnek – ugyancsak fogságból –, de mennyire más hangulatban! Szabadultak, ennek örülnek, a bú, a bánat messze szállt tőlük. (”Sírva vigad a magyar”- közmondásunk ide illene?)  Bizonyára van magyarázat minden magatartásra, de a történésben nincs jelen a magyarázat. Annak hangulata, atmoszférája van. „Jóra fordította Sion sorsát az Úr…” a zsoltár szerint.  A jeremiási jövendölés pedig még nem teljesedett, ezért a hit és kételkedés kettőssége kísérti a reménykedőket, hiába biztosítja őket Isten a vezetéséről.

Segíthet egy, az Újszövetségben olvasható történet: Egy édesapa Jézushoz hozta epilepsziás fiát, hogy meggyógyítsa. A hitről beszélgetve Jézus ráterheli a szülőre a felelősséget: „minden lehetséges annak, aki hisz”. Az édesapa felkiáltott: Hiszek, segíts a hitetlenségemen!” Erre az őszinte mondatra Jézus meggyógyította a fiút. (Mk 9,14-29) Jézus szava eszméltet bennünket: kik vagyunk mi, és kicsoda Ő? Vele rendeződnek a dolgok. Vele lecsendesül a vihar. Vele védelmünk van. Vele minden hiányunk betöltetik… vagy nem, de akkor már nélkülözhető, ami hiányzik… Érdemes Őt keresni, Aki maga mondja: „Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és így szólnátok a vadfügefához: szakadj ki gyökerestől, és gyökerezz meg a tengerben - az engedelmeskedne nektek.” (Lk 17, 6)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése