2020. október 4., vasárnap

jólét


Fáradozzatok annak a városnak a jólétén… Jer 29,7

és  imádkozzatok érte az Úrhoz, mert annak a jólététől függ a ti jólétetek is!” Jeremiás próféta Júdea legválságosabb időszakában kapta meg elhívását Istentől. Jósiás kegyes király uralkodása alatt született (Kr.e. 627-626), és így még látta az ország fénykorának a végét.  Kortársa, Ezékiel az első fogságban lévők között kapta isteni megbízását. (Ez 1.1-3.) Közben szinte politikai földindulások rázták meg a Közel-Keletet: Karkemisnél (Kr.e.605) az asszír és egyiptomi seregek megütközése az egyiptomiak győzelmét hozta a hanyatló Asszíriával szemben, akik mögött az „északi veszedelem” az újonnan feltörekvő Babilon, és kiterjesztette határait a tengerparton, beleértve Izráel területét is. Így kerültek Babilonba – amikor Nabukadneccar 987-ben meghódoltatta Izráelt – az első fogságba tartozó Jojákin király és a judeai elit. Hozzájuk írta Jeremiás a város (Babilon) jólétének támogatását és imakérését. Népének hangadói felrótták, hogy Isten ítéletét hirdette: „úgy  bánok ezzel a házzal, mint Sílóval, gyalázni fogja ezt a várost a föld minden népe!” A papok és a többi próféták így véleményezték: „Halálra kell ítélni ezt az embert, mert ez ellen a város ellen prófétált, ahogyan magatok is hallottátok”(Jer 26,11).

Jeremiás válaszolt: „Az Úr küldött engem, hogy a templom és a város ellen elmondjam, amit hallottatok… Most azért jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket, és hallgassatok Isteneteknek, az Úrnak a szavára. Akkor majd megbánja az Úr, hogy veszedelemmel fenyegetett benneteket” (26, 12-13). A harag serlegét minden gonoszt cselekvőnek ki kell innia, jövendöli a próféta, de kiemeli: „ha először arra a városra hoztam romlást, amelyet az én nevemről neveztek el, ti talán büntetlenül maradhattok? Nem  maradhattok büntetlenül!” (25, 29). Isten nem ismer tréfát a vele ellenkezőkkel szemben, de nem érzéketlenül igazgatja a világot. Aki hamis hírekkel, hamis jövőképpel próbál megnyugtató jövőt felrajzolni, az megszégyenül, megsemmisül (28,15)”. Tudja ki az övé és büntetésük alatt sem feledkezik el róluk. Ezért küldte Jeremiás levelét Babilonba, ami ’nagy port vert fel’ (29,20-32). Jeremiás mégsem hallgatott, mert az Úr mellette állt. Voltak, akik megfogadták igehirdetését, amire példa Dániel és társainak magatartása (Dán 1, 3 kk). Mondhatjuk: Jól teljesítették a Jeremiás által hirdetett igéket.

Ezékiel prófétának is meg kellett küzdenie a már fogságban lévőkkel: ”Ó, Uram, el akarod pusztítani Izráel egész maradékát, amikor kitöltöd haragodat Jeruzsálemen?”(Ez 9,8) Megfigyelendő, hogy Isten megbízottai otthon és a fogságban egymástól függetlenül ugyanúgy látták helyzetüket, nem a többség, hanem Isten véleményéhez tartották magukat.

A keresztyénség története során sokszor vált olvasott, félig értett, vagy rosszul értett igévé Jeremiás szava. Mert „fáradozzatok” a város „jólétén” jelenti a város  építésének,  szépítésének, élhetőbbé tételének, szabadságának a munkálását, a „jóléte” pedig a lelki, szellemi és fizikai kondíciójának a biztosítását a rendelkezésünkre álló eszközökkel. Szinte korlátlan területet nyit a „fáradozásra”, „igyekvésre”. Ehhez kérhetünk elég erőt, találékonyságot  Megtartó Istenünktől.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése