szórás

Azután elmondott nekik sok mindent példázatokban: Íme, kiment a magvető vetni… Mt 13,3 

Ismerjük a példázatot, a magok esnek az útfélre, köves helyre, tövisek közé és jó földbe is. Nem valami hatékony, sőt mondhatjuk tékozló a magok ilyen figyelmetlen és átgondolatlan szórása. Hisz csak az terem végül, ami jó földbe esik, minek szerteszét szórni? Annyi a vetőmag, hogy lehet pazarolni? Ilyen bőség lenne? Ekkora jólétben meg minek vetni egyáltalán?

A szórás informatikai hálózatokban az, amikor mindenki megkapja az üzenetet. Ott is kevéssé hatékony, leterheli a hálózatot, de olykor nincs más megoldás, mert nem tudni ki a címzett. Ahhoz tehát, hogy biztosan célba érjen, mindenkihez el kell juttatni, de csak egy vagy néhány lesz, aki kezd is vele valamit, a többi nem veszi figyelembe. 

Mint később kiderül, a magvető az igét veti, egy igen fontos üzenetet. És bárhol lehetnek eredményei a vetésnek. Hiszen látunk növényeket útfélen, ha nem is olyan szépek, nagyok, de vitathatatlanul élők, zöldek. Ahogy kövek között, sziklákon, egészen valószínűtlen helyeken olykor nőnek akár fák is. És nem csak a kultúrnövényeink között látunk gyomot kikandikálni vagy éppen meglapulni – az elhanyagolt, gazos területen is felbukkannak kultúrnövényeink, sőt akár teremnek is. 

Nemcsak a kocka, a mag, az ige is el van vetve, és teremhet. Úgy tűnik Isten nem spórol vele, mindenhol van esély, hol kisebb hol nagyobb. De Páltól tudjuk, a növekedést Isten adja.