Lehetséges, hogy Isten megbékélt a világgal Jézus Krisztus áldozata által? Hogy eltörölte az átkot, amely az emberrel együtt az egész teremtettséget sújtotta? „Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle… Orcád verítékével egyed kenyeredet..”(1Móz 3,17-19). Nem gyengíti ezt az átkot a természet önfenntartó életereje, amellyel meglepett már oly sokszor bennünket?
Isten maga gondoskodott a megbékélésről, amikor „azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne”(5,21). Milyen borzasztó lehetett az ártatlan, szent, tiszta Isten-embernek magára venni „szennyes ruhánkat”. Iszonyú szenvedést jelentett számára, de a bűnért fizetni kellett valakinek, és ennek az ő halála lett az ára. „Vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat”(Zsid 9,22/b). A címben lévő „ugyanis” az előzményekkel szemben mondja el, kiontatott a vére mindnyájunk vétkéért, hogy eltörölje bűneinket, bocsánatot szerezzen számunkra.
Ezen túl: mivel „új jött létre… nekünk adta a békéltetés szolgálatát”. Azaz, Isten irántunk való haragja megszűnt, és ennek meghirdetése vált az Istennel megbékélt ember feladatává. Isten várja mindazokat, akik az Ő békességét óhajtják, ezt közölni kell velük, akik még nem ismerték fel ezt az utat. Van bennünk annyi öröm megváltottságunk felett, hogy el is tudjuk mondani? Ha van, akkor merjük mondani: szeret az Isten, megváltott engem! Nem vádol, hanem téged is vár, mert helyreállító szeretete mindenkié, aki elfogadja azt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése