A fény, a világosság az egyik legfontosabb tényező az ember életében. Központi téma vallásos iratokban és művész alkotásokban. Például Tunyogi Szabolcs énekelte a „Te vagy a fény az éjszakában, gyere dolgozz a lámpa gyárban” című slágert a P-Mobil rock zenekarral.
„Ti vagytok a világ világossága.” mondta Jézus a hegyi beszédben (Máté 5, 14). A benne hívők fényt adnak a többieknek, hogy ne a sötétségben éljenek. A fény teszi életünket élvezhetővé, fény nélkül képtelenség egyes tevékenységeket elvégezni, például egy gyönyörű tájat megcsodálni, kiválasztani a tapéta színét. A sötétség pedig a nem egyenes szándékú tervek végrehajtásában jelent nagy segítséget.
A fenti idézet ennél többet mond, arra utal, hogy míg másoknak világítunk, életünk transzparens lesz, és jó tetteinket megláthatják. Tehát jót kell cselekednünk és ezt reklámozni is kell, kitenni a kirakatba és erős fényekkel megvilágítani, hogy nyilvánvaló legyen.
A ma embere epekedik a jó tettekért, annyi gonoszság, rosszindulat vesz körül bennünket. „.. a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését” (Róm 8,19).
Mi legyen az a jó cselekedet? Mit tehetünk mi, hogy megmentsük a Földet?
Jót cselekedni, az nem feltétlenül valami hős tett kell, hogy legyen. Gondolkodjunk kicsiben! Kezdjük ott, hogy próbáljuk megérteni a másikat. Ennek vannak fokozatai: szimpátiát mutatni, tehát igyekezni felfogni a másik problémáját (tudatosul bennem, ami történt vele, ugyanakkor nem tudom átérezni), empatikusnak lenni, azaz együtt érezni vele, megszánni valakit (angolul compassion), azaz együtt érzek vele, sőt teszek is érte valamit, hogy enyhítsem az illető fájdalmát.
Kezdhetjük a legegyszerűbbel: érdeklődést mutatni a másik iránt. Persze lehet aztán teljes munkaidőben is mások javáért tevékenykedni.
Mostanában többször tapasztaltam, hogy egyesek egy bántalmazott, sérelmet szenvedett, megalázott ember történetével kapcsolatban teljesen érzéketlen voltak, sőt még őket okolták, hibáztatták. A párbeszéd értelmetlennek tűnik, mintha két különböző nyelvet beszélnénk. Különböző szekértáborok alakulnak ki emberek között a véleménykülönbségük miatt. Egyre nő a feszültség a táborok tagjai között, nő az előítéletesség, nem tudják végighallgatni a másikat, mert feltételezik, mit akar mondani a másik.
Világosság nem csak ahhoz kell, hogy megértsünk egy történetet, hanem ahhoz is, hogy megértsük a másikat. Egy kis érzékenység mindig elkel.
A keresztyén hittel erőt, hatalmat kaptunk, Isten fiai vagyunk, de ez nem kellene, hogy azt jelentse: kiválasztottak vagyunk, különbek a többieknél.
Erőt kapunk, hogy használjuk! Ne visszaéljünk vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése