A 18. fejezetben átélt hatalmas idegi és lelki harc után látjuk Illés prófétát a pusztában, ahová Jezábel királyné bosszúja elől futott szolgájával. Őt hátrahagyva még vagy 35-40 kilométert gyalogolt, hogy egyedül maradjon. A rekettyebokor alá ülve kimondta a végzetes szót: Elég most már, Uram! Vedd el életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél! Elég – éppen elég, untig elég, nagyon elég, szinte kibírhatatlan… Nagy a teher, amit rám raktál. Mi az eredménye a nép felkiáltásának: „Az Úr az Isten!” Semmi hatása, hacsak az életveszélyem nem. Elődeim sem értek célt, haszontalan volt, amit csináltunk. Jobb meghalni is, mint tovább élni ezzel a tudattal! Aztán a kimerültségtől elaludt.
Egy angyal érintésére ébredt, „Kelj föl, egyél!” A lángos és korsó víz jólesett, aztán megint elaludt. Az angyal újra ébresztette és az „erő feletti” úthoz szükséges étkezésre biztatta. Mire kérdezés nélkül útnak indult és negyven napig gyalogolt a Hórebig, a Sinai hegyig (2Móz 34, 28), ahol Izráel a törvényt kapta. Egy barlangban elaludt, majd hajnalban kapta a kérdést: „Mit csinálsz itt, Illés?” Megnyílt a zsilip és kiömlött a panasz, buzgólkodtam, szövetséged mégis megtapodva, oltáraid lerombolva, prófétáidat meggyilkolták, egyedül maradtam, halálra keresnek. (Egyedül? És a 200 próféta, akiket Óbadjáhú elrejtett… 18,4., 13?) Erről a kimerült próféta elfeledkezett. Nyílt színre vitte Isten Illést, és bemutatta a természeti jelenségeket, amelyekben azonban nem volt jelen. Ezután halk és szelíd hangot hallott: Ez előtt befedte arcát, és megint hallja: mit csinálsz itt Illés? Megindul újra a panaszáradat… elhagyták…, lerombolták… megölték… engem is…!
Isten hallja ugyan a panaszt, de úgy gyógyít, hogy megbízást ad: Menj, ismét kelj útra, Damaskusban Hazáelt Arám királyává, Jéhut Izráel királyává, Elizeust pedig magad helyett prófétává kend fel, elmondom mit fognak tenni, de nem kell végig nézned az eseményeket, mint a vihart a hegytetőn. Te indítod el az igazságtétel sorozatát, de annak terhe már nem lesz a tiéd. Isten bizalmat szavaz Illésnek, hogy szolgálatában részt vegyen, és felhasználja az események alakításában.
Néhány üzenet és tanulság a történetből:
1. Isten megengedi, hogy az övéi elfáradjanak, és – akár – életuntak legyenek, de akkor is gondoskodik róluk.
2. Az Isten hegyénél (Golgota) találkozik az övéivel, meghallgatja, megbízza, ha kell, rehabilitálja őket.
3., Az ítélet a gonoszság cselekvőinek jussa, a „halk és szelíd hang” Isten gyermekeinek kincse! Jó Isten szeretetében élni, ami biztonságot, kegyelmet, áldást és életet jelent az övéinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése