2020. június 7., vasárnap

Egyedül te

[Uram] „egyedül te ismered minden embernek a szívét…”(1Kir 8,39)

Templomszentelő imádságban hangzik el a fenti mondat Bölcs Salamon királytól. Isten mindentudására építi fel mondandóját, mint Akiről tudja, hogy megbízható információkkal rendelkezik az egyes emberekről. A bűnbánat csak őszinte felismerésből született szavakkal lehet hiteles. Jó példa erre a tékozló fiú töprengése, hogy miként induljon haza a szülői házhoz (Lk 15, 17-19). Az Ótestamentumban az 51. zsoltár a legteljesebb bizalmi kitárulkozás az élő Isten előtt. Említi „a szívben lévő igazságot”, könyörög „tiszta szívet teremts bennem”, a „töredelmes és megtört szívet” kedveli Isten.
A Szentírásban a szív alapvető szerepe a gondolkodás és az érzelem irányítása. A bölcs így fogalmaz: „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet”(Péld 4, 23). Mai közgondolkozásunkban is megtalálhatjuk ennek a szemléletnek a nyomait, ismerünk jószívű embereket, de találkoztunk szívtelenekkel is. Amikor Isten látta az emberiség gonoszságát, hogy „szívének… gondolata… szüntelenül csak gonosz”, „megszomorodott szívében”(1Móz 6, 5-6). A vízözön büntetése után szövetséget köt a túlélő Noéval, nem átkozza meg többé a földet az ember miatt, „bár gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva.” Gonosz (emberi), megszomorodott (Isten) és gonosz (emberi) szív ugyanazzal az eseménnyel kapcsolatban. (V.ö. 1Móz 8,21). Megváltónk, az Úr Jézus Krisztus véleménye hasonló volt, amikor az étkezés tisztaságát kérték rajta számon a farizeusok: „ami bemegy a szájon” az emésztő rendszerbe kerül, „ami […] kijön a szájból, az a szívből származik […] gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések […] és istenkáromlások. Ezek teszik tisztátalanná az embert” (Mt 15, 17-20).
Nem csoda, hogy sokszor hangzik el Isten ítélete és ígérete a szívvel kapcsolatban. Jeremiás prófétál: „Törvényemet a belsejükbe helyezem, a szívükbe írom be” (Jer 31,33). A nép vágya: „teljes szívből kereslek téged” (És 26, 9). A Zsid 3,8 „kemény”, 10 „tévelygő”, 12 „hitetlen, gonosz” szívről beszél. Zsid 10,16 szívbe írt törvényről, 22 „igaz szív”-ről szól. Jakab levele a szív megtisztítását (4,8), a szív megerősítését (5,8) javasolja a „hizlalt szív” (5,5) helyett, hogy a magatartásunk és beszédünk is elfogadható legyen.
Ez a néhány idézet is mutatja, hogy az ókori ember mennyire tekintette a szívet a tudat, értelem és érzelem központjának. Nem véletlenül mondta Salamon imájában, hogy a szíveket ismerő Isten hallgassa meg az imádkozók fohászát szükségüknek, állapotuknak megfelelően. Azt hiszem, hogy mai imádságaink is ezzel a feltétellel kerülnek Isten színe elé (Jel 5,8., 8, 3-4.). „Semmiért ne aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt, és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” (Fil 4, 6-7).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése