A sötétség vitathatatlan. A sötétség, amikor nem látunk. Vagy mondhatjuk úgy, hogy a kilátástalanság a sötétség. Most, járvány idején a világ nagy része számára nincs kilátás, tapogatózás van – nem látni a kiutat, nem látni a kit. Ez egy elég rossz állapot.
Viszont nem szokatlan helyzet, szoktunk sötétben lenni, sőt a sötét sokszor elborít. Legalábbis bizonyos szempontból, tűnhet úgy, hagy a világ ebben vagy abban a tekintetben nem lát. Legalábbis problémák tekintetében, hiányoznak a megoldások, sokszor már a szembenézések is. Merthogy van, amikor jobban szeretjük a sötétséget, különösen ha valami rosszat művelünk. A sötét nem csak akadályoz, el is rejt. Olykor jól jön.
A kulcsszó a „még”. A sötétség ideiglenes. Nem lehet mindig bujkálni, de ami még jobb: nem is kell. A fényben megszűnik az árnyék, még a mi árnyékunk is. Fentről jön a fény, mindenhova elér, és már nem az a kérdés, hogy hoppá, lebuktunk. Nem az eredeti sötétségünk takargatása már a gondunk, merthogy nincs jelentősége. A ragyogásban mi is ragyogunk, tükröződik rajtunk a fényforrás.
A „bár még sötétség” ne tévesszen meg senkit, a ragyogó dicsőség felkészül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése